Chloe az elkövetkező napokban fél méterrel lebegett a föld felett. Még mindig alig akarta elhinni, hogy Nate tényleg megkérte a kezét. A legutóbbi szakításuk után már teljesen letett arról, hogy valaha is Mrs. Prouse legyen. De most ott volt az ujján a gyűrű és éppen egy nagy családi vacsorára készült belépni.

-Hm… szóval a szüleid még azt is csak nem rég tudták meg, hogy újra együtt vagyunk? –kérdezte Nate a falnak dőlve a Davies lakás ajtaja előtt. Chloe a füle mögé tette az egyik hajtincsét.

-Ühüm. Valahogy így –válaszolt miközben az ajkába harapott. Nate sóhajtott egy mélyet.

-Hát, akkor vágjunk bele –nyomta meg a csengőt és már nyílt is az ajtó. Miután megejtették a köszönéseket és a bájcsevely elejét Nate úgy érezte jobb lesz, ha minél hamarabb megejti a nagy bejelentést.

-Anya, Apa, Mr. és Mrs. Davies, szeretnénk bejelenteni valamit. Néhány napja megkértem Chloe kezét és ő szerencsémre igent mondott. Hamarosan összeházasodunk –fejezte be Nate mosolyogva, miközben szorosan magához ölelte Chloe-t. A Davies szülők nagy szemeket meresztettek, elvégre nekik még az is új volt, hogy a fiatalok újra együtt vannak. Melissa ellenben készült felrobbanni.

-NEM! –jelentette ki, mire fia és annak menyasszonya összerezdült –Nem engedem meg. Nem hagyom, hogy elrontsd az életedet Nate.

-Tessék? Nincs beleszólásod. Már 25 éves vagyok. Ez az én döntésem.

-Mrs. Prouse, én tényleg… -próbálkozott volna Chloe, de a nő leintette.

-Halgass! Fogd be azt az önző kis szádat! Nem fogom hagyni, hogy kihasználd a fiamat –fenyegette meg a lányt Melissa. Aztán Chloe fülét éles, fülsértő csengés ütötte meg és a lány ijedten ébredt fel a rémálmából.

-Jól vagy? –kérdezte félálomban Nate, mire Chloe felült az ágyban majd megrázta a fejét.

-Nem, nem vagyok. Folyton az a családi vacsora jár a fejemben, amikor bejelentjük a szüleinknek az eljegyzést. Újra és újra azt álmodom, hogy az anyád milyen ellenszenvesen fog reagálni a hírre. Tudod, hogy egy ideje nem vagyok a szíve csücske –simogatta a kezét Chloe, mert időközben kirázta a hideg. Nate bíztatóan átölelte a lányt és nyomott egy puszit is az arcára.

-Minden rendben lesz.
-Nem lehetne, hogy nem mondunk semmit a családnak csak elküldjük nekik az esküvői meghívókat? -próbálkozott Chloe, de Nate tekintetét látva rájött, hogy a fiúnak nem tetszik annyira az ötlet.

Ez idő alatt Kleo egy kávézó felé tartott. Mióta elköltözött, azóta minden nap egy-egy újabb kávézót próbált ki, mivel a régi kedvenc helye túl nagy kerülő lett volna munkába menet. Így ma egy újabb helyet látogatott be. A hely zsúfolásig volt így kora reggel. Aztán Kleo kiszúrt a távolban egy ismerős arcot és leült mellé kezében egy csésze kávéval.

-Szia Tyler! Nem gond, ha csatlakozom hozzád? –kérdezett rá Kleo félénken, mire a fiú körbefordult, majd megvonta a vállát. Kleo ezt igennek vette így leült a srác mellé.

-Beszélgetünk is vagy csak csendben kávézgatunk? –mosolygott a lány, mire Tyler is megeresztett egy halovány mosolyt.

-Mi újság? –kérdezte, mire Kleo szélesen elmosolyodott, majd elmesélte neki az örökségének történetét.

-Bár tulajdonképpen nem tudom miért is meséltem el neked. De legalább nem állt be közénk a csend –kortyolt a kávéjába Kleo, mire Tyler ismét megeresztett egy mosolyt.

-És a barátaid mit szóltak hozzá? Velük mi újság? Tinával és jajj, hogy is hívják… Pedig Lucy folyton őt emlegeti… Chloe Ez az! Chloe-val? Ők a legjobb barátaid nem? –érdeklődött Tyler, majd kiitta a maradék kávéját.

-Tina a legjobb barátnőm. De Chloe-val is jól meg vagyok. Élik külön-külön az életüket. Bár azért kicsit hiányoznak azok az idők mikor egymás mellett éltünk. De hát minden változik –tűrte a füle mögé az egyik hajtincsét zavartan Kleo. Tyler pedig bólintott, majd az órájára nézett.

-Örültem a találkozásnak, de most már mennem kell. Remélem, még összefutunk egy-egy ilyen zsúfolt helyen, mert itt legalább nem olyan nagy az esély, hogy valamelyik lakótársam meglát minket. De most már mennem kell. Szia –búcsúzott Tyler, majd vállára kapta a táskáját és távozott a kávézóból. Miután végzett az aznapi munkájával már indult is haza, hogy egy kicsit lepihenjen a szobájában. Azonban mikor haza ért lakótársai sorfalába ütközött.

-Lehet, hogy tömeg volt, de attól még nem voltál észrevétlen –nyitotta meg a beszélgetést Rea egy féloldalas mosoly kíséretében, mire Tyler összevonta a szemöldökét.

-Szakadj le róla –mondta tagoltan a fiú arcába Victor, amit Tyler rezzenéstelen arccal tűrt, még csak pislogni sem pislogott.

-Azért, mert egyszerre vagyunk egy helyen még nem jelenti azt, hogy együtt vagyunk. Különben is… Nincs beleszólásod abba, hogy kikkel töltöm a szabadidőmet.

-Ha itt akarsz lakni, akkor igenis van. Nem akarom, hogy olyanokat hozz fel, mint ő –forgatta a szemét Victor majd elnevette magát –Nem értem mit esztek ennyire azon az egyiptomi csajon. David is behülyült miatta… Aztán rájött, hogy mekkorát tévedett és inkább lelépett Selene-vel. Kár, hogy neked nem maradt senki, akit magaddal vihetsz mikor lelépsz –nézett végig Lucy-n és Reán Victor, mire Rea felállt a székből és közelebb ment a két fiúhoz.

-Különben is. Ha már ennyire össze akarsz haverkodni velük, akkor Chloe-ra hajts rá. Tina házassága már tönkre ment, itt az ideje, hogy Chloe is felbontsa az eljegyzését Nate-tel –húzta gonosz mosolyra a száját Rea, mire három barátja értetlenül fordult felé. Tyler azért, mert nem értette, hogy akarhatja neki bárki megmondani, hogy kivel kavarjon, Victor és Lucy pedig az új hírre kapta fel a fejét.

-Mi? Nate eljegyezte Chloe-t? –döbbent le Lucy, mire Rea lassan bólintott.

-Honnan veszed? –kérdezett rá Victor.

-Lucas a pasim, és egyben Chloe egyik barátja vagy mije. Eleinte nem tetszett, hogy tartják a kapcsolatot, de most már látom ennek a hasznát –magyarázta a lány, miközben az egyik hajtincsével csavargatta.

-Hányszor is szakítottak eddig? Kétszer-háromszor? Egy negyedik már nem oszt nem szoroz –játszadozott a körmével Lucy.

-Ti most komolyan tönkre akarjátok tenni őket? De miért? –fakadt ki végül Tyler és ő maga is elcsodálkozott a tettén. Nem szokott ő más dolgába beleszólni. Most mégis megtette.

-Chloe Davies mindig is a hercegnő szerepét kapta. Vezető táncos volt, népszerű, majd teljes ösztöndíjas. Most a Bostonians újságírója, van egy szép lakása és a családja meg a barátai is ott vannak mögötte. Legalább egy valami legyen, amit nem kapott meg az élettől –magyarázta dühösen Lucy és újra felszínre törtek az érzései, ami miatt már gimnazista kora óta utálta a lányt. Utálta, hogy Chloe mindig mindent megkapott, hogy egyet tüsszentett és máris hatan nyújtottak felé zsebkendőt. De most, hogy Chloe egy lépésre van attól, hogy megkapja a tökéletes amerikai családmodellt, amit ő nyílván sosem fog megkapni, gyűlölete még nagyobb lett, mint valaha.

-Mi lenne, ha ahelyett, hogy elveszed tőle, megpróbálnád magadnak megteremteni, amire vágysz? –jegyezte meg halkan Tyler, majd meg se várva a választ indult volna a kijárat felé, de Victor visszafordította, majd a falnak nyomta.

-Ráhajtasz Chloe-ra és ezzel tönkreteszed, Prouse-zal együtt. Megértetted?

-És ha nem?

-Akkor én a helyedben csinálnék egy fényképet az arcomról, hogy emlékezzek, hogy nézett ki a balesetem előtt –fenyegette meg Victor és a „baleset” szót olyan hangsúlyban mondta, hogy mindenkinek világos legyen, hogy ami történni fog az koránt sem lesz baleset. Aztán elengedte Tyler-t.

 –Na húzzál innen –intett a fejével az ajtó felé, mire Tyler miden szó nélkül ott hagyta a lakást és idegesen indult el a városban. Első gondolata az volt, hogy fogja a cókmókját és otthagyja Victorékat. Aztán rájött, hogy ezzel sem menne semmire. Victorék úgy is megtalálnák és levernék rajta a történteket. Ahhoz, hogy megszabaduljon tőlük, el kellene költöznie. De azt sem fog hiszen örült, hogy végre sikerült valahol munkát kapnia. Így az egyetlen, amit tehet, hogy úgy ugrál, ahogy Victor fütyül. Akármennyire nem tetszik neki. Végül, hogy kicsit kitisztítsa a fejét úgy döntött, hogy elugrik egy táncos szórakozóhelyre.

-Találkozom Amber-ekkel. Majd valamikor jövök –búcsúzott Chloe, mire Nate felkelt a kanapéról.

-Miért nem hívtál? Megyek én is. A múltkor is jól meg voltam velük. És most legalább nem csak eljátszanánk, hogy együtt vagyunk.

-Nem, nem jössz. Ez ilyen lányos este. Ritát kidobta a vőlegénye a volt barátnője miatt. A pasik szemetek –magyarázta a helyzetet Chloe, miközben a kabátját vette. Nate féloldalasan elmosolyodott.

-Tudod szívem… Én is elhagytam a mennyasszonyomat a volt barátnőm miatt –emlékeztette a lányt, mire Chloe lélegzete egy pillanatra elakadt, majd kivágta magát.

-Jó, de ti nem is illetetek össze –mondta vigyorogva, majd nyomott egy puszit a fiú szájára - Na tényleg megyek. Szia –búcsúzott ezúttal tényleg, majd már csapódott is utána az ajtó.

Eközben Tyler hozzácsapódott néhány vele egyidős fiatalhoz a táncparketten és megpróbált elfelejtkezni minden gondjáról csak a zenére figyelni. Azonban mivel a táncpartnerére túlságosan is kellett figyelnie, nem sikerült megszüntetnie maga körül a világot a lány valahogy mindig visszarángatta a valóságba. Így hát Tyler lázasan kutatott a tekintetével a tömegben valaki után, akivel sokkal felszabadultabban tudná átadni magát a zenének. Mikor aztán meghallotta az egyik kedvenc dalát ott hagyta az aktuális táncpartnerét és úgy döntött inkább pár nélkül, de teljes beleadással táncolja végig ezt a számot. Azonban az első néhány taktus felhangzása után tekintette megakadt az egyik önfeledten szórakozó lányon és úgy döntött csatlakozik hozzá. Nem sokkal később pedig azon kapta magát, hogy végre úgy táncol, ahogyan régen. Most csak a tánc számított, a külvilággal egyáltalán nem törődött. Már az elején levette, hogy a friss táncpartnere nem most táncol először. A lány nem kérdezett semmit, hogy ki ő és mégis mit képzel, hogy csak úgy minden szó nélkül csatlakozik hozzá. Számára is a tánc volt a lényeg. Mozdulatai pontosak és kidolgozottak voltak, egyszer sem mentek ritmusmellé és ez igencsak megkönnyítette a közös mozgást. A szám végére Tyler olyannyira szabadnak érezte magát, hogy teljesen elfelejtkezett Victorékról és arról, hogy nem tud szabadulni tőlük. Most mindent lehetségesnek érzett. Mielőtt még túlságosan is belemerült volna a második számba megfogta a táncpartnere kezét és elhívta a táncparkettről egy kevésbé zajos helyre.

-Köszönöm –mondta a lánynak, mire az csak értetlenül nézett rá.

-Mit is?

-Hogy elfelejtetted velem a problémáimat.

-Nincs mit, öhmm…. Hogy is hívnak?

-Tyler –eresztett meg egy féloldalas mosolyt, majd mielőtt a lány is bemutatkozhatott volna ismét tovább indult vele. Ugyanis a tömegben kiszúrta Lucy-t, aki nagyon méregette a lányt.

-Kicsit gyorsan változtatsz helyet.

-Bocs. A bemutatkozásnál tartottunk.

-Ja igen. Chloe –mutatkozott be végre a lány is, mire Tyler szeme óriásira nyílt. Csak véletlen egybeesés vagy a sorsnak ennyire rossz a humorérzéke? Azonban bármennyire is el akarta magával hitetni, hogy csak véletlen egybeesés nem sikerült neki. Itt volt ez a lány, akit Chloe-nak hívtak, úgy táncolt ahogyan egy egykori vezető táncoshoz illik, és ott volt az ujján az eljegyzési gyűrű.

-A Bostonians-nál dolgozol? –kérdezett rá, még mielőtt komolyabban végig gondolhatta volna, hogy tényleg fel akarja-e tenni a kérdést. Chloe szemöldöke a plafont verte.

-Rám van írva? Egyébként igen. Ugye nem valami befutásra váró sztárocska vagy, aki cikket szeretne magáról? –kérdezte a lány, miközben az ajkába harapott. Közben mögötte újra feltűnt Lucy. Tyler lemondóan sóhajtott egyet, majd megrázta a fejét.

-Nem… én csak. Az egyik szerkesztőségről készült képről voltál ismerős –vakarta meg zavartan a tarkóját és arra már meg sem próbált kitalálni valamit, hogy miért olvas ilyen magazinokat. Így megpróbált témát váltani –Meghívhatlak egy italra? –kérdezte, majd vetett egy újabb pillantást Lucy fenyegető tekintetére és mielőtt még Chloe rábólinthatott volna az ajánlatra hozzá tette –Aztán esetleg felmehetnénk hozzám.

-Bocsi, de ideje mennem. A vőlegényem már vár –tett erős hangsúlyt a „vőlegényem” szóra és már indult volna tovább, de Tyler visszarántotta.

-Szerinted miért engedte, hogy csak így el gyere szórakozni? Nyílván csaj van nála –próbálkozott tovább a fiú bár utálta, hogy ilyeneket kell mondania. Chloe végül anélkül, hogy kérte volna, hogy Tyler engedje elmenni, anyagtalanná vált és minden szó nélkül otthagyta a fiút. Chloe még szinte el se ment mikor Lucy már ott állt Tyler mellett.

-Legközelebb kicsit több romantikával –ajánlotta a lány egy fintor kíséretében.

Miután Chloe elköszönt a kollégáitól már indult is haza. Mikor haza ért Nate még ébren volt és csak pillanatok választották el attól, hogy földhöz vágja a laptopját. Órák óta dolgozott az egyik képén erre most minden elszállt.

-Hello, valami baj van? –kérdezett rá Chloe, mire Nate beletúrt a hajába majd megrázta a fejét.

-Semmi komoly. Viszont, amint látom veled történt valami –csukta le végül a gépet mikor meglátta Chloe kissé zaklatott arcát.

-Csak figyelmeztess legközelebb, hogy ha nélküled akarok szórakozni menni. Elfelejtettem, hogy az emberek többsége ismerkedni megy ilyen helyekre.

-Kikezdtek veled? –ment oda a lányhoz Nate, mire Chloe bólintott.

-Jah.

-Erre te?

-Hazajöttem –mosolyodott el a lány, mire Nate is megeresztett egy mosolyt.

-Nem is adtál szegénynek esélyt?

-Csak, hogy növeljem az amúgy is nagy egódat: Melletted senkinek sincs esélye. 

-Azért megengeded, hogy ezt be is bizonyítsam? –lépett olyannyira közel a lányhoz Nate, hogy az orruk már csak nem összeért.

-De legalább két féle bizonyítási módszert kérek.

-Adok én hármat is–vigyorodott el Nate, majd hosszan megcsókolta Chloe-t és nem sokkal később eltűnt vele a hálószobában.

Másnap reggel Chloe álmosan csapta le az ébresztőórát. Semmi kedve nem volt kikelni az ágyból. És úgy tűnt Nate is hasonló véleményen van, mert mikor a lány mégis erőt vett magán és fel akart kelni, vőlegénye a derekától fogva visszahúzta.

-Nate, muszáj mennem.

-Dehogy muszáj.

-Ha nem szeretnéd, hogy anyagtalanul végig menjek a kezeden, akkor engedj el –mondta Chloe mosolyogva, mire Nate visszaemlékezve az élményre, amit az okoz, ha Chloe átmegy valakin, végül elengedte a lányt. Jutalmul egy puszit kapott az arcára.

Egy óra múlva Chloe már a szerkesztőségben köszöngetett a munkatársainak. Az asztalához érve pedig egy nagy csokor liliom várta. Nate nyílván azért próbálta meg minél tovább otthon tartani, hogy a virág megérkezzen mikorra beér a munkahelyére. Chloe lázasan kezdett kutatni az üdvözlő kártya után, hogy vajon Nate mit üzen a virághoz. Azonban csalódnia kellett. A kártyán ugyanis Tyler neve és telefonszáma állt.

-Menj a francba –motyogta maga elé Chloe, majd a legközelebbi kukába dobta a virágot.

 Mialatt Chloe próbált túllépni Tyler-en addig Kleo úgy döntött, hogy ma rábízza a kisállat-kereskedést az alkalmazottakra és ad magának egy szabadnapot.  Mióta azon a reggelen összefutott Tyler-rel azóta csak a fiún járt az esze. Pedig alig ismerte a srácot az mégis kedves volt hozzá. Még ha csak amolyan sablonbeszélgetést is folytattak le. Tyler kisugárzása valahogy mégis nagy benyomással volt Kleo-ra. Így hát ráfért a lányra egy kis séta. Bár eredetileg csak össze-vissza akart kószálni a városban végül mégis a Bostonians szerkesztőségénél kötött ki és mielőtt észbe kaphatott volna, már is a recepciónál volt és az ott ülő nő már telefonált is Chloe-nak, hogy a lány jöjjön le.

-Kleo, mi történt? –kérdezte Chloe igencsak meglepődve mikor meglátta a lányt. Kleo megvonta a vállát.

-Sétálunk egyet? –bökött fejével az utca felé a lány, mire barátnője bólintott és már indultak is kifele.

-Mesélj, miben lehetek a segítségedre? –ült le az egyik padra Chloe, mire Kleo is csatlakozott hozzá, majd kicsit szégyenlősen belekezdett a mesélésbe.

-Hát… van itt egy fiú. Akit tökre nem ismerek és csak kétszer találkoztunk és mégis valahogy olyan hatással van rám, hogy úgy érzem, mint akit földhöz vágtak.

-Hoppá, most már értem miért hozzám jöttél. Szóval úgy néz ki, hogy el lett csavarva a fejed. De úgy rendesen –vigyorgott rá a lányra Chloe, mire Kleo szégyenlősen megrántotta a vállát –Hé, hé! Ez nem szégyen. A szerelem jó, még ha az esetek kilencven százalékában romba is dönt –ölelte át a lány vállát Chloe, mire Kleo megeresztett egy széles mosolyt.

-És veled mi újság? Milyen érzés Nate menyasszonyának lenni?

-Ó, mesés! Vagyis… majd akkor derül ki igazán mikor bejelentjük a családnak –rázta ki újra a hideg Chloe-t, így ezúttal Kleo ölelte át a szőke lányt.

-Minden rendben lesz. Nate anyja is meg fog enyhülni. Csak idő kérdése –próbálta bíztatni a barátnőjét Kleo, mire Chloe megeresztett egy halovány mosolyt.

-És ha ez még nem lenne elég tegnap, hogy elmentem szórakozni összeakadtam egy sráccal, aki ma már virágot is küldött nekem a telefonszámával együtt. Remélem első és utolsó eset volt. Nincs kedvem egy őrült zaklatóhoz –borzongott bele Chloe, mire Kleo összevonta a szemöldökét.

-Zaklató?

-Oké, ez talán kicsit túlzás. De… Istenem, megint itt van –bökött a fejével az utca túloldalára Chloe, mire Kleo is odakapta a fejét – Az a barna pulcsis srác. Valami Tyler vagy kicsoda… -pontosította Chloe, hogy kiről is beszél mire Kleo lélegzete is elakadt. Ez biztos csak egy rossz vicc lehet!