-De hiszen ez apád és én! Scott nem ismerted meg magadat? –csodálkozott Jean.

-Add csak ide! –tépte ki a képet Scott, Jean kezéből, mire az kettészakadt, pontosan Jean és Scott kép mása között. Scott kezében a Scott rész maradt, Jean kezében pedig a Jean rész. Mind ketten némán néztek egymásra, majd a képdarabra, ami a kezükben volt, majd Scott összegyűrte és a padlás lépcső előtt visszadobta a padlásra. Jean is követte a példáját, de ő már ott helyben eldobta, majd levonult a padlásról. Rachel pedig csak nézett, majd mikor lementek a szülei, kisimította a két fénykép darabot, és újra összeillesztette, de az eredmény nem lett ugyanaz. Rachel becsukta a könyvet, lerakta az egyik polcra, majd lement a padlásról. Egyszer csak kiabálás ütötte meg a fülét:

-… mindent elrontasz! Mondtam, hogy ne a drágábbat vedd meg, hanem az olcsót! Nincs pénzünk ennyi drága holmira! –kiabált Scott. Rachel némán megállt a hálószoba ajtó előtt.

-Nem tehetek arról, hogy te megvetted azt a méreg drága laptopot! Minek kellet az ide? –vágott vissza Jean.

-Ne kezd megint! Tudod jól, hogy a munkámhoz kell! –kiáltott vissza Scott, és ahogyan Rachel hallotta, Scott már mindjárt ordítani fog.

-Jaj ne már megint… -suttogta a lány halkan –Miért kell ennyire veszekedniük mostanában?

-Miért? A régivel mi volt a baj? –ellenkezett Jean.

-Elég! Amíg én tartom el a családot 80%-ban addig enyém a végszó! –ordított Scott. Jean ledöbbent. Szó mi szó, mostanában nem ment túl jól a karrierje, de, hogy ezt Scott még a szemébe is vágja az már sok volt.

-Majd eltartod magadat! –adta meg a kezdő löketet Jean, majd kiment a szobából. Scott még utána kiáltott.

-Örülök, hogy már mindjárt vége ennek az egésznek…

Jean karon ragadta Rachelt, felvette a kabátját, cipőjét, sálját. Rachel követte a példáját. Majd beültek a kocsiba és elhajtottak a város felé.

-A bátyáid hol vannak? –kérdezte mogorván Jean.

-A belvárosban járják a boltokat –válaszolt megszeppenve Rachel.

-Nekem nincs időm előkeríteni őket –mondta Jean, majd a telepatikusan megkereste a fiait –Jönnek –mondta az eredményt, majd elhallgatott. Se Jean se Rachel nem szólt egy szót sem. 15 perccel később megérkeztek a fiúk.

-Sziasztok! –köszöntek mosolyogva.

-Mi tartott ennyi ideig? Szálljatok be gyorsan! –morgott tovább Jean. A két fiú Rachelre nézett, aki megvonta a vállát. A fiúk engedelmeskedtek.

-Anya… mi van közted és apa közt? –kérdezte halkan Rachel. Jean sóhajtott.

-Először érjünk az intézetbe –több szó nem esett közöttük.

Mikor aztán megérkeztek az intézetbe, Kittyvel találták szembe magukat, éppen egy almát evett.

-Sziasztok! –mikor aztán meglátta Jean, arcát, hangnemet váltott –Végleges?

-Végleges –válaszolt Jean. Kitty lehajtotta a fejét, majd elment a konyhába. Jean és a Summers gyerekek pedig bementek a könyvtárba.

-Mi végleges? –türelmetlenkedett Rachel, mire Nate oldalba lökte.

-Nos. Ez egy igen nehéz téma –kezdett bele Jean, és látszott rajta, hogy őt is zavarja az, amiről beszélni fog –Mint tudjátok apátok és én mostanában sokat veszekszünk, de ez már lassan másfél éve így megy, csak eddig titkoltuk mindenki elől. Amikor majdnem meghaltam, akkor ugyan tisztázodott köztünk egy kicsit a viszony, de az sem "segített" igazán. Úgy gondoltuk csak karácsony után okozunk gondot nektek ezzel, de ahogyan Rachel hallotta, felgyorsultak az események. Apátok és én már beadtuk a válókeresetet –mondta ki végül Jean. A három gyerek hátra hökkkölt, sőt Nate aki hintázott, majdnem hátra esett. Rachel majdnem elsírta magát, Matt pedig nagyra nyitotta a szemeit.

-De, hogy… mikor… miért? –kérdezte nyökögve Nate.

-Ez most lényegtelen. Ami fontos, hogy ti valószínűleg velem maradtok. Illetve Matt már dönthet, hogy Scottal vagy velem akar maradni, de titeket –itt Rachelre és Natere nézett –a bíróság nagy valószínűséggel nekem fog ítélni. Matt kezedben a döntés. Még egyszer sajnálom, hogy most e miatt nem lehet békés, boldog karácsonyunk, de szerintem már tudnotok kell róla –fejezte be Jean a mondandóját, majd kiment a könyvtárból, majd az intézetből is. A három gyerek pedig csak nézett maga elé, minden szó nélkül. Rachel aztán elővette a fényképet, amelyet ő ragasztott össze.

-*Mintha miattad lenne, az egész* -gondolta, majd megint zsebre vágta a képet, majd kiment a hallba, és berakott egy karácsonyi videót. Lassan kezdtek haza szállingózni a többiek is.

-Hali! Megjöttem! –köszönt vidáman Chloe. Kitty kijött és köszönt a lányának. Chloe bevetődött Rachel  mellé a kanapára, és elkezdte újságolni, hogy mi minden történt vele a napfolyamán, de mikor Rachel semmire nem reagált, még arra sem, hogy találkozott Orlando Bloommal(aki Rachel kedvenc színésze volt) már kezdett gyanakodni.

-Rachel! Hahó! –meglengette a kezét a lány arca előtt. Rachel továbbra is maga elé nézett, majd egy könnycsepp gördült le az arcán –Jaj! Mi a baj? Ne sírj! –ölelte át Chloe a barátnőjét. Rachel visszaölelte.

-Anyu és apu elvállnak! –tühögte Chloe fülébe.