Tina és Matt a csomagokat próbálták meg lepakolni, amikor Amara odament hozzájuk, és meglepődve megkérdezte:
- Matthew, ilyen hamar vissza is értél?
- Nem mentem sehová, csak Tinának segítettem behordani a csomagokat. –mondta értetlenül Matt.
- De pár perce mondtad, hogy… - kezdett bele Amara.
- Anya! –szólt közbe Christina – De hisz csak most értünk haza. Vagy telefonon beszéltetek amíg vásároltam?
- Nálam nem volt telefon. –magyarázta Matt Tinának.
- Miről van szó? –jött be Max is a szobába.
- De… pár perce… tisztán emlékszem…
- Minden rendben? –kérdezte Max, de Amara nem válaszolt. –Még mindig fáj a fejed?
- Már nem annyira mint eddig, de egy kicsit igen. –mondta Amara, majd kiment a nappaliba.
- Mindegy, azért szólok Jeannek.
- De… inkább hagyd, nem hiszem, hogy sok kedve lenne ide jönni, van elég baja így is.
- Ezt meg hogy érted?
- A válás biztosan megviselte.
- Milyen válás? –jött ki Tina és Matt a nappaliba. –Kik váltak el?
- Amara, miről beszélsz? Milyen válás? - Amara csak értetlenül néz- Na jó, most rögtön felhívom, hogy jöjjön el.
Nem sokkal később Jean már ott volt a Ballard házban, és Amarából próbálta kiszedni, hogy mi baja lehet.
- De hisz ti is itt voltatok! Láttátok és hallottátok, hogy mi történt! –kiabált Amara, de amikor Max megpróbálta megnyugtatni akkor csak sírva fakadt.
- Amara, kérlek nyugodj meg. Akkor vegyük úgy, hogy nem voltam Bayville-ben az utóbbi néhány napban, és részletesen elmagyarázod nekem, hogy kivel mi történt. Na?
- Ez így nem fog menni. –mondta Amara a könnyeit törölgetve.
- Akkor nézzük úgy, hogy egy teljesen ismeretlen ember vagyok, és úgy magyarázol nekem. Na?
Amara így sem volt hajlandó beszélni, de egy idő után kezdte megunni a dolgot és részletesen elmagyarázott mindent. Max és Jean ledöbbenve hallgatták… Mivel Amarának nem volt több mondanivalója, Jean pedig a döbbenettől meg sem tudott szólalni, ezért néhány perc hallgatás után Max törte meg a csendet… elmagyarázta, hogy valójában mik történtek. Ezután néhány percig újra néma csend honolt a nappaliban.
- Én már sejtem, hogy miről lehet szó. –mondta Jean a gondolataiba merülve, mire a többiek egyből felkapták a fejüket.
- Éspedig? –kérdezte Amara idegesen.
- Emlékeztek? Amikor még régebben Logan vezetésével elmentünk egy túlélőtúrára a hegyekbe…
- Igen, amit épp hogy túléltem… - mondta Amara.
- Igen, az. Nos akkor a jövőre utaló látomásaid voltak. A medve, a farkas… mindennek van valami magyarázata, és ezek akkor is beteljesültek.
- Jaj neee… Szóval megint megőrültem. –sóhajtott fel Amara, majd hátradőlt a fotelben és elkezdte a plafont bámulni. –Miért pont én?
- Amara, nyugodj meg, nem hülyültél meg. Ez is a képességed egy része, csak ez viszonylag ritkán lép működésbe.
- És ezek a látomások végül is mit jelentenek? –tért a tárgyra Max.
- Máris mondom… egy pillanat… - mondta Jean, majd a táskájából előhúzott egy vaskos pszichológiai könyvet és elkezdett lapozni benne. - Tehát: A napló arra utal az álomban, hogy felesleges problémák miatt fölöslegesen aggódsz. Tehát próbálj meg lazítani egy kicsit és nem kell minden lényegtelen kis apróságra odafigyelni.  A válás az valaki elvesztését jelenti, jelen esetben egy olyan személyét aki közel áll hozzánk. A veszekedések arra akarnak utalni, hogy túlságosan is lekicsinyeled egy komoly riválisodat, aki hamarosan fel fog bukkanni… De hogy kicsoda, azt még senki sem tudja…