|
44. rész
Treacle 2008.03.30. 20:01
 A boldogító igen... Vagy nem?
- Hé, sajnálom Kleo – mondta a telefonba Chloe pár nap múlva, utalva a sétálás végkimenetelére. – De legalább most már tudod, hogy milyen alak…
Chloe a vállával a füléhez szorította a telefont, hogy mindkét kezét szabaddá tegye, és el tudja készíteni az ebédet. Még belegondolni is rossz volt, hogy Kleo hogy elrohant. Nem kellett sok logika hozzá, hogy rájöjjön, hogy ugyanarról a srácról beszéltek. Azóta most először volt alkalma beszélni a lánnyal.
- Tök mindegy – morogta a Kleo a vonal túlsó végén, majd egy nagy sóhaj közepette hozzátette: - Most mennem kell, de egyszer el kell mesélned a titkodat, hogy mivel csavarod az ujjad köré az összes pasit! Puszi.
És mielőtt Chloe bármit válaszolhatott volna, már csak a telefon egyenletes búgását hallotta.
- Az… összes… pasit? – mondta Kleo után szaggatottan, majd letette a telefont az asztalra.
Megint úgy érezte magát, mint gimiben, amikor minden lány ezt vágta a fejéhez. Ha bármelyik pasi megnézte őt magának, akkor is ő – Chloe Davies – volt a hibás, mert biztos csinált valamit, amivel felhívta magára a figyelmet. Megrázta a fejét, és próbált a főzésre koncentrálni.
Eközben a városban Tina ragasztgatott ki hirdetéseket, hogy varrónői munkát vállal. Mióta befejezték a legutóbbi filmet, amihez a jelmezeket tervezte és készítette, azóta nem volt munkája. Azonban a legkevésbé arra vágyott, hogy adósságba verje magát. Ha nem talál a hét végéig munkát, kénytelen lesz Kleohoz költözni, mert Axelt nem akarta többé kihasználni. Gondolatmenetét egy köszönés szakította félbe, mire a lány akaratlanul is összerezzent és kiejtette a kezéből a maradék lapokat.
- A francba! – kapkodott a szél által szétszórt papírok után.
Miután a nagyját összeszedte, és a haját dühösen a füle mögé tűrte, megfordult, hogy megnézze ki köszönt rá. Valahol mélyen remélte, hogy azóta a férfihang tulajdonosa odébbállt, de tévedett. Ahogy megpördült a tengelye körül Matt nyúzott arcával találta szemben magát.
- Matt! – sikkantott fel, és csendben szidta magát, amiért nem ismerte fel volt férje hangját. – Minden rendben?
- Nem, semmi nincs rendben – sóhajtott egy mélyet a fiú, és megborzolta a haját.
Tina elmosolyodott a mozdulat láttán, mindig is imádta, amikor Matt összekócolta a haját. Jól állt neki… Azonban gyorsan megállj-t parancsolt az érzelmeinek és gondolatainak. Muszáj túllépnie rajta, hisz két nap, és Matt újra házas ember lesz…
- Tudok valamiben segíteni? – kérdezte, miközben próbálta visszanyelni a könnyeit. Nem szeretett az esküvőre gondolni, Liz mindent elkövetett már eddig is, hogy egész Boston ettől legyen hangos.
- Ami azt illeti… - jött zavarba Matt, és a lábát kezdte nézni. – Ha lenne egy kis időd, akkor beszélgethetnénk. Tudom, nem szép húzás tőlem, hogy pont neked sírom el a bajaimat, de…
- Ráérek – vágott közbe Tina, és mosolyogni próbált. – Megesküdtem, hogy jóban és rosszban melletted leszek…
Mattet úgy érte ez a mondat, mintha pofonvágták volna. Tina nem bántásnak szánta, ezért nem is értette, hogy Matt miért vág olyan döbbent arcot. Egy ideig csöndben álltak egymással szemben, megszűnt körülöttük az emberek tömege, a nagyvárosi dugók dudahangja és az alapzaj is. Aki kívülről látta őket, azt hihette, hogy most következik a nagy kibékülés, könnyekkel, ölelésekkel és csókokkal…
- Akkor? Beülünk valahova? – törte meg Tina a csendet, és hátrált egy lépést Matt-től, túl nagy volt a kísértés.
A fiú csak bólintott, majd elindult a legközelebbi kávézó felé. Tina kissé feszengve lépkedett mellette, nem tudta, hogy mit mondhatna. Hamar megérkeztek a Red Café-hoz, leültek egy kis asztalhoz, és az itallapot kezdték tanulmányozni. Tina várta, hogy mikor kezd Matt mesélni, nem akarta kirángatni belőle, hogy mi a gond.
- Tulajdonképpen az egész életemmel gond van, mióta… - kezdett bele Matt, de most egy mobil dallamos csörgése szakította félbe. Ránézett a kijelzőre, majd bocsánatot kért a lánytól, és kicsit oldalra fordult.
Azonban Tina még így is hallotta Liz szokatlanul magas, visító hangját.
- A tortát tönkretették, 5 emelet helyett csak 4 emeletes és nincs mindegyik szintnek külön ízesítése. A zenekar lemondta a fellépést, így az élőzene ugrott, most hogy találjak 2 nap alatt új zenekart?? Arról nem is beszélve, hogy a menyasszonyi ruhám kicsi, és a varrónő nem hajlandó megcsinálni. Tina igazán segíthetett volna… Matt?! Matt?! Figyelsz te rám egyáltalán?!
Tina elnevette magát, de igyekezett gyorsan befogni a száját, nehogy Liz meghallja. Matt arcán is átsuhant egy mosoly, majd egy hirtelen elhatározástól vezérelve lecsapta a telefont, és ugyanazzal a mozdulattal ki is kapcsolta.
- Hol tartottunk? – nézett Tinára, miközben a mobilt a farmerja zsebébe süllyesztette.
- Ott, hogy a menyasszonyod vár rád Matt. Szüksége van arra, hogy ott legyél mellette és támogasd – Tinának nagyon nehezére esett kimondani ezeket a szavakat, de tudta, hogy ez a helyes.
Matt már épp nyúlt Tina keze után, és szólásra nyitotta a száját, de Tina egy szomorú fejrázással belérekesztette a szót.
- Tényleg menned kéne – motyogta és nem mert a fiú szemébe nézni.
- Hát jó… De… Eljössz? – kérdezte Matt és az utolsó szónál elcsuklott a hangja. Amint kimondta, meg is bánta.
- Elvárnád tőlem, hogy megjelenjek az esküvőtökön? Szerinted nem elég fájdalmas azt látni, hogy egész Boston Liz Harte és Matthew Prouse esküvőjére készül? – fakadt ki Tina, és elsírta magát. – Jó hogy nem arra kérsz, hogy én legyek a koszorúslányok egyike!
Matt beharapta az alsó ajkát, nem tudott mit mondani a lány szavaira. Már ő is megbánta kérdést, de tényleg szerette volna, ha ott van Tina. Mire észbekapott a lánynak már csak hűlt helyét látta. Pár dollár és egy üres csésze bizonyította csak, hogy rajta kívül más is ült az asztalnál.
- Boston, édes Boston – sóhajtott fel Sophie, amint kilépett a repülőtérre.
Az erős fény eleinte bántotta a szemét, ezért a kezét a homlokához illesztette, hogy jobban lásson. Anélkül, hogy megvárta volna a mögötte jövő Michaelt a terminál felé vette az irányt. A múltkori veszekedésük óta alig beszéltek egy-két szót. Sophie nagyon makacs tudott lenni, Michael meg nem tudta, hogy hogyan hozhatná helyre a dolgokat.
- Soph – futott a lány után, és megragadta a karját. – Nem gondolod, hogy meg kéne beszélnünk a dolgokat?
- Nem – vágta rá a lány, majd kirántotta a karját, és rendületlenül ment tovább.
- Szerintem meg igen – vágott be elé Michael, és hogy egy kis tekintélyt szerezzen magának, nagyobbra akart nőni, de erőlködése eredménytelen volt.
- Ne is fáradj – lengette meg a kezét Sophie, majd elnevette magát.
Michael ezt jó jelnek vette, és mosolyogva lépett a lány mellé. Már többször szólásra nyitotta a száját, de nem tudta, hogy valójában mi lenne a megfelelő szó. Végül a tetteknél maradt, és megcsókolta a lányt. Sophie hirtelen azt se tudta, hogy hol van, úgy meglepte Michael csókja, de aztán karját a fiú nyaka köré fonta, és viszonozta a csókot.
- Az, hogy nem akarlak feleségül venni, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek – kezdett bele Michael, miközben a lányt még mindig a karjaiban tartotta. – Az csak annyit jelent, hogy nem bízok eléggé magamban. Nem vagyok még felkészülve arra, hogy a házasságra igent mondjak…
- Megértelek, úgyhogy nem is kell magyarázkodnod – suttogta Sophie, és fejét a fiú mellkasába fúrta.
A maradék két nap gyorsabban eltelt, mint Matt gondolta. Reggel az ébresztőóra csörgésére ébredt, és szomorúan vette tudomásul, hogy az esküvője napja van. Csalódottan lépett be a fürdőszobába, és nekilátott borotválkozni. Csak percekkel később esett le neki, hogy a tükörre rúzzsal egy szerelmes felirat van írva. Összevonta a szemöldökét, majd egyetlen mozdulattal letörölte a feliratot. Rosszul volt Liztől, és attól a felhajtástól, amit csinált.
- Milyen bölcs volt, aki azt mondta, hogy a szerelem nem áll messze a hányingertől – motyogta, majd befejezte a borotválkozást és elment lezuhanyozni.
Fél óra múlva a konyhaasztalnál ült, és épp valami ehető után nézett, amikor egy papír fecnin akadt meg a szeme. Kezdett elege lenni a kis üzenetekből.
- ”Ne reggelizz, különben a szmoking nem fog tökéletesen passzolni. A ruhát a gardróbban találod, a kocsi pontban délre jön érted. Csók, Liz” – olvasta fel hangosan Matt, majd darabokra tépte.
Vetett egy pillantást az órára, ami tizet mutatott. Nincs mit reggeliznie, és még két órája van a kocsi érkezéséig. Úgy döntött, hogy addig még telefonál párat.
Eközben Liz a templomban próbálta rendbe szedni magát, már hajnalban végzett a fodrásznál, aki gyönyörű kontyot varázsolt a fejére, és a sminkesnél. Most épp a ruhába próbált belebújni, miközben osztogatta a parancsokat.
- Nem leszünk kész fél 1-re! – sopánkodott Liz. – Milyen megalázó lesz, hogyha elkések a saját esküvőmről. Hát még ha valami nem tökéletes!
- Liz, nyugodj meg – mondta az anyja, miközben a ruha fűzős részén rántott egyet. – Minden rendben lesz. Matt is ideér időben, te gyönyörű vagy, mint mindig, szóval semmi ok a pánikra.
Liz nem reagált, a kezét maga elé tartva bámult a körmeire, majd felsikoltott.
- Kicsim, mi a baj? Túl erősre húztam a fűzőt? – aggodalmaskodott az anyja.
- Nem! Az egyik körmöm hosszabb, mint a többi! Hol a manikűrösöm? – hisztizett Liz, és minél messzebb tartotta magától a kezét, mintha undorodna tőle.
- Nem hallották? Kerítsék elő a manikűröst! – parancsolta Mrs. Harte, miközben egy utolsót rántott a fűzőn.
A ceremónia pontban fél egykor elkezdődött, miután Liz hasonlóan komoly vészhelyzeteit is orvosolták. A pap már megszólította a násznépet, senkinek nem volt ellenvetése, sőt. Mindenki gyönyörködött a gyönyörű párban, néhánya már sírtak is.
- Te Elizabeth Harte, akarod-e hites férjedül az itt megjelent Matthew Prouse-t? – fordult a pap a lány felé.
- Igen! – mosolyodott el a fátyol alatt Liz. Ez volt élete legboldogabb napja.
- És Te Matthew Prouse, akarod-e hites feleségedül az itt megjelent Elizabeth Harte-ot?
Matt nem adott választ, ezért a terem hirtelen elcsendesült. Amikor a fiú még mindig nem mondta ki a boldogító igent, a násznép suttogni kezdett.
- Matthew Prouse, akarod-e hites feleségedül Elizabeth Harte-ot? – ismételte meg a kérdést a pap.
Liz noszogató tekintettel nézett a fiúra, mire az nyelt egyet, majd kijelentette:
- Nem. Sajnálom, Liz.
A teremben lévők egy emberként fojtották vissza a lélegzetüket, és Matt a tekintetek kereszttüzében elhagyta a templomot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
