|
45. rész
Lory & Treacle 2008.05.11. 09:19
 Számító tervek
Matt még a csődbement esküvő napján összepakolta a legszükségesebb cuccait és mivel a szüleihez nem nagyon fűlött a foga visszaköltözni és kierőszakolta az öccséből, hogy az felajánlja, hogy költözzön be hozzájuk.
- Ez a lakás már olyan, mint valami menedékhely… - morogta Nate az orra alatt miközben a lakótársai után mosogatott.
- Ne nyafogj… Nem neked kell takarítani mindenki után – forgatta a szemét Chloe, miközben próbálta kinyitni a Nate feje felett lévő polcot, hogy visszategye a végül nem használt poharakat. – Nate, esetleg kinyithatnád – kérte a fiút, mire az kíváncsian felemelte a fejét, hogy mit is kéne kinyitnia. Ekkor azonban a szekrényajtó engedett Chloe kísérleteinek, így sikeresen arcon csapta Nate-et.
- Auh… Ez miért mindig velem történik? – vágta be a szekrényajtót Nate olyan erővel, hogy az még nyekkent is egy nagyot.
- Ha leszakad a szekrény, akkor rondábbat is kapsz tőlem – jegyezte meg fenyegetően Chloe, majd magára hagyta a morgó Nate-et és csatlakozott Matthez a nappaliba, aki éppen a telefonkagylót próbálta minél messzebb tartani a fülétől, hogy nehogy megsüketüljön Liz hangjától.
Eközben a város másik végében Kleo beletemetkezett a munkába. Az ominózus nap után nem érezte túl jól magát. Utálta bevallani, de féltékeny volt Chloe-ra, és mérges volt Tylerre, amiért ő is a szőke lány után kezdett futni. Nagyot sóhajtott, és kezdhette újraszámolni a dolgokat, mert útközben elvesztette a fonalat.
- Kleo - nyitott be a hátsó szobába a kisegítő srác. - Úgy tűnik az egyik nyuszi nincs jól… egész testében remeg, és meghúzódik a sarokban, nem vetnél rá egy pillantást?
- De, egy pillanat és megyek… Vagy tudod mit? Hozd be ide, ha nem baj – kérte meg egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Persze – motyogta Dean, és kiment a szobából.
Kleo egy nagy sóhaj közepette és arcát a kezébe temetve gondolkozott. Nagyon régen használta utoljára a képességét, igazából nem is hiányzott neki. Bár az igaz, hogy ilyen munkánál jól jön néha. Ha egy kicsit képzettebb lenne, biztos elmenne állatorvosnak.
- Kleo… Egy vevő személyesen téged keres – tért vissza Dean a beteg nyuszival, miközben fejével a bolt bejáratról nyíló helyisége felé bökött. Kleo kicsit döbbenten állt fel a helyéről és indult el, hogy megnézze, kikeresi.
- Egy perc és visszajövök a nyuszihoz – ígérte Deannek, majd kilépett a hátsószobából. – Jajj ne! Nem lehet ő is olyan, mint David, hogy csak úgy feltűnik itt-ott – fintorodott el Kleo mikor meglátta Tyler. Védekező reflexként azonnal összefonta maga előtt a két karját és úgy lépett a fiúhoz.
- Mit akarsz? Chloe nincs itt, de ha akarod, ide hívhatom – forgatta a szemét a lány, mire Tyler féloldalasan elmosolyodott.
- Tulajdonképpen pont ezért jöttem. Szóval… akkor ide tudnád hívni? – kérte legártatlanabb arckifejezéssel a srác, mire Kleo hirtelen köpni-nyelni nem tudott.
Egy legyintéssel reagált, és már hátat is fordított Tylernek. Elege volt ebből az egészből, úgyhogy úgy döntött, inkább tudomást sem vesz a fiúról. Azonban mikor elindult volna, mozdulni sem tudott.
- Engedj el – szólt rá Kleo ellentmondást nem tűrő hangon.
- Előbb hallgass meg… - szabta meg a feltételt Tyler.
- Akkor inkább itt állok egész nap. Előbb-utóbb úgyis megunod a várakozást – duzzogott Kleo, miközben azon stresszelt, hogy mi lesz, ha Dean vagy egy vásárló meglátja ezt a jelenetet.
- Akkor csak hívd ide Chloe-t – morogta Tyler, és látszott az arcán, hogy eredetileg nem ez volt a célja.
- Oké, pofátlan vagy, hogy idejössz hozzám… pont hozzám, és Chloe után érdeklődsz. De ha tőle akarod hallani azt, hogy ki vagy kosarazva, akkor nekem áldásom rá – duzzogott a lány. – De ahhoz persze el kell engedned az árnyékom – tette hozzá mintegy mellékesen.
Tyler teljesítette a lány kérését, mire az a könnyeivel küszködve tárcsázta barátnője számát. Egyikük sem vette észre, hogy Dean az egész jelenetet látta.
- Várj egy kicsit Liz, keresnek a másikon – szólt bele a telefonba Matt félvállról, miközben Liz újabb tucat mocskos jelzővel illette. – Igen?
- Öhm… Szia Matt, tudnád, adni Chloe-t? – túrt bele a hajába Kleo miközben az állateledeleket tanulmányozó halál nyugodt Tylert figyelte.
- Kleo? Mi történt? – szólt bele a kagylóba Chloe idegesen majd elkezdett fel-alá járkálni a szobában, amitől Matt is kezdett idegessé válni.
- Izé… Be tudnál ugrani a kis állatboltba? – kérdezte Kleo miközben az asztalon dobolt az ujjával. Tyler közben ismét a lány felé fordult. - Hogy miért? – nézett Kleo a fiúra, mire az a tekintetével jelezte, hogy el ne merje mondani Chloe-nak, hogy ő kéri, hogy jöjjön át. Kleo nyelt egyet. – Semmi különös csak… csak… a lényeg, hogy légy szíves gyere ide – kerülte ki az ok elmondását Kleo.
- Jézusom Kleo, megijesztesz. Már megyek is – búcsúzott Chloe, majd lenyomta Kleot, mire a telefon automatikusan visszakapcsolta Lizhez.
- … te utolsó féreg! Mocskos disznó! – hallotta Liz jól ismert hangját, így egy fintor kíséretében vissza adta a telefont Mattnek.
- Azt hiszem, ez neked szól…
Azonban már Matt is kezdte unni, hogy azt hallgassa, ahogy Liz mindennek elmondja, így letette a telefont, és visszament a szobájába. Gondolatait teljesen lekötötte, hogy hogyan hódítsa vissza Tinát. Megfordult a fejében, hogy igénybe veszi öccse képességét, de ezt unfairnek tartotta Tinával szemben.
- Remélem, most már elégedett vagy - morogta Kleo. – És most bocs, de nekem dolgoznom kell.
Tyler egy fejbiccentéssel fejezte ki háláját, mire Kleo újabb könnycseppeket törölt le a szeme sarkából. Dean összevont szemöldökkel figyelte a két fiatalt.
- Dean, légyszi menj ki, és figyelj a boltra, addig én elintézem a nyuszit – motyogta a lány, azonban Dean nem mozdult.
- Szereted, igaz? – kérdezte.
- Mi?! – hőkölt fel Kleo. – Ezt honnan veszed?
- Felejtsd el… Nem mondtam semmit –rázta meg a fejét Dean, majd kiment, hogy tartsa a frontot a boltban, ha érkezne valakit. Mivel a boltban most csak Tyler tartózkodott így jobb lehetőség nem lévén a halakat tanulmányozó fiút figyelte. Nem értette, hogy lehet az, hogy nem viszonozza a lány érzéseit. Ha Kleo iránta érezne így… De sajnos nem érez és az előző jelenet láttán Dean végleg letett arról, hogy bármikor is megpróbálja randevúra hívni a lányt.
Kleo idegesen mászkált fel-alá az irodában. Ha Dean látta az egész jelenetet, akkor Tyler lebukott a képességét illetően… De vajon Deannek eljár a szája? A lány az alsó ajkát harapdálva próbált rájönni a válaszra.
- Kleo? – érkezett meg Chloe hangja majd vele egy időben az ajtó csengője betöltötte az üzletet.
- Jó napot! Segíthetek? – köszönt a lánynak Dean, mire Chloe megrázta a fejét és már éppen nyitotta volna a száját, hogy elmondja Kleohoz jött mikor megjelent Tyler.
- Hozzám jött – jelentette ki a fiú semmitmondó arckifejezéssel, mire Chloe hátrahőkölt.
- Na jó, te mi a fenét keresel itt? – tette karba a kezét védekezően, akárcsak Kleo néhány perccel ezelőtt.
- Na, csak sikerült parkolót találnom – lépett be Chloe után Nate is az üzletbe, ezzel igencsak megkavarva Tyler tervét.
Ugyanakkor Kleo is megjelent a pult mögött. Érdeklődve figyelte a jelenetet, és kicsit bűnösnek érezte magát, hogy nem szólt Chloe-nak, hogy egyedül jöjjön. Azonban Nate jelenléte ötletet adott neki. Jelentőségteljesen a fiúra nézett, és intett neki, hogy menjen oda, majd súgott valamit a fiúnak, mire az biccentett, és szemkontaktust keresett Deannel. A fiú tekintete egy pillanatra üressé vált, majd Kleohoz fordult.
- Említettem már a beteg nyuszit? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Igen, és meg is néztem. Valószínűleg csak valami rosszat evett – mosolygott Kleo a fiúra, majd Nate-nek suttogott egy „köszönömöt”.
- Azt hiszem mindent értek – mondta rosszallón Chloe, majd karon ragadta Nate-et, és elindult kifelé. – Kleo, ezt majd este megbeszéljük! – tette hozzá kissé fenyegetően.
- Chloe, várj! – szólt utána Tyler. – Valamit meg kéne beszélnünk…
- Nem, semmit nem kell megbeszélnünk. És nem akarlak többé látni – közölte haragosan a lány, majd az ajtó hangosan csapódott mögöttük. Nate próbálta kideríteni, hogy mi volt ez az egész, de Chloe csak morogva és duzzogva beült a volán mögé és beindította az autót. Szinte rögtön utánuk Tyler is elhagyta a helyiséget, a szokásos stílusában: zsebre tett kézzel, egyetlen szó nélkül.
Néhány órával később Nate-nek végre sikerült meggyőznie Chloe-t, hogy adják abba a föl-alá kocsikázást a városban, mert túl drága ahhoz a benzin, hogy csak így pazarolják. Így végül visszatértek a lakásukhoz.
- Liz átjön – köszöntötte őket Matt halálsápadtan, mire öccse elvigyorodott.
- Remek. Lehetőség szerint azokat a ronda tányérokat törjétek össze egymás fején, amiket Ruth nénitől kaptunk – kérte bátyját Nate, majd elkezdte beterelni Chloe-t a szobájukba, de mielőtt elérték volna a szobát már csöngettek is.
- Gyorsan ideért – morogta Chloe még mindig a Tylerrel való találkozás hatása alatt. Matt közben nyelt egy nagyot, majd ajtót nyitott.
- Köszi, hogy beengedsz – tört utat magának a lány és erőteljes csípőmozgás közben besétált a nappali közepére – Mit akarsz Liz? – csukta be a hátával az ajtót Matt és dőlt neki.
- Terhes vagyok. És vagy te vagy az öcséd az apja – mondta tárgyilagosan a lány, mire Chloe csak nem megfulladt, Nate-nek meg kellett kapaszkodni a szekrényben, hogy hanyatt ne essen, Mattnek azonban nem volt mibe kapaszkodni így a földön kötött ki.
- Hogy mi van?
- Ez az, mi van? – kérdezett rá Nate is. – Nem emlékszem, hogy bármikor is közöm lett volna hozzád.
- Persze, hogy nem emlékszel, mert holt részeg voltál. De a lényeg a lényeg, hogy bizony, valamelyikkőtök apa lesz. Nem erre vágytok?.- mosolygott tovább angyalian Liz, Matt pedig még mindig nem tudta felfogni, amit hall. – Szóval… akármelyikkőtök is az, az esküvőre igényt tartok különben olyan gyerektartást követelek, hogy abba belerokkantok.
- Tuti, hogy nem terhes! Nem lehet terhes! – csapkodta a lakás különböző bútorait Matt, mikor már Liz elment.
- Biztos csak kitalálta… Idén ez a divat – vetett egy kissé rosszindulatú pillantást Nate Chloe-ra, mire a lány az ajkába harapott.
- Ez az! Csak kitalálta! Hiszen orvos vagyok! Csak észre vettem volna, hogy ha gyereket várna… De semmilyen erre utaló tünete nem volt. Csak kitalálta, csak kitalálta, csak kitalálta! – túrt bele a hajába Matt miközben próbálta meggyőzni magát.
- És valószínűleg tényleg csak kitalálta. Ha egy nő szeret, bármit megtesz vagy összehazudik, csak hogy a férfi az övé legyen… Én már csak tudom – tette a füle mögé az egyik hajtincsét kissé szégyenlősen Chloe és szándékosan kerülte Nate tekintetét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
