|
46. rész
Lory & Treacle 2008.05.11. 09:21
 Tapír szerelem
Eközben Tina az utolsó ruhásszekrénye tartalmát pakolta ki, és próbálta becsomagolni a bőröndjébe. Bár Axel azt mondta, hogy nyugodtan a házban maradhat ő nem szeretett volna játszani a fiúval és így jobbnak látta, ha elköltözik. Így hát mikor Kleo felajánlotta neki, hogy költözzön hozzá ő azonnal lecsapott az ajánlatra és igent mondott. Most azonban nagy pakolásában a csengő megzavarta.
- Chloe! Mi szél hozott? Vagy várj csak… Valami baj történt ugye? Olyankor szoktál személyesen átjönni –nyitott ajtót Tina, mire Chloe némán bólintott, majd átsétálva Tinán beengedte magát a lakásba és leült a kanapéra. Miután Tina felocsúdott a sokkon, amit az okozott, hogy barátnője csak úgy végig sétált rajta, becsukta az ajtót, majd ő is helyet foglalt a kanapén. Egy ideig a két lány csak nézte egymást, majd végül Tina beleunta a csöndbe így rákérdezett.
- Öhm… Chloe, nem akarod elmondani, hogy miről van szó?
- Liz bejelentette, hogy terhes de nem tudja, hogy melyik Prouse-é a gyerek – mondta ki a tétel mondatot Chloe, mire Tina szemei óriásira nyíltak és a meglepetéstől akarata ellenére hosszú barna haját egy élénkvörös bubifrizura váltotta fel.
- Tessék?
- Először mi is meglepődtünk, de aztán rájöttünk, hogy valószínűleg az egészet csak kitalálta. Persze attól még irtó nagy kavarás a részéről ez az egész… Az még oké, hogy Mattet beleveszi a játékaiba, de Nate-et miért kell? Jó oké, nyílván ez a büntetésem azért, mert nem rég én játszottam ugyanezt Nate-tel, de, de… Jajj biztos érted, hogy mire akarok kilyukadni – legyintett végül Chloe majd egy fáradt sóhaj kíséretében hátra dőlt a kanapén. Tina közben nem győzött levegő után kapkodni. Először Chloe egy mondata lerombolta az álomvilágát, amit azóta épített fel, hogy a Matt-Liz esküvő meghiúsult, majd végül egy másodperc alatt újjá is épült. Így Tina megint tele volt reménnyel, viszont tudta, hogy ezek után megint várnia kell, míg lenyugodnak a kedélyek Matt körül. Majd utána, felkeresi Mattet és rádöbbenti a fiút arra, hogy őket bizony az ég is egymásnak teremtette. Összeköltöznek, újra házasságra lépnek aztán már csak a gyerekek, és a fehér kerítéses ház hiányzik az életükből. Persze nem ártana először Lizt kivonni a forgalomból…
Délután öt óra volt, így Kleo végleg Deanre bízta a boltot, és hazafelé vette az útját. Mivel a kocsija szervizben volt, a gyaloglás mellett döntött. Végül is, nem lakott túl messze, csak hülye amerikai szokás, hogy mindenki mindenhova autóval jár. Lassan sétált, gondolatai a mai nap körül, azon belül is Dean kérdése és Tyler körül forogtak. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy beborult. Azonban egy hatalmas dörgés kizökkentette, és a félelem a szívébe markolt.
- Mondd, hogy ez csak vicc – motyogta, miközben tekintetét az égre emelte.
Azonban a villám, mely kettéhasította az eget pont az ellenkezőjéről győzte meg, így Kleo futásnak eredt. Rohant keresztül a városon, el a boltok előtt, haza akart érni a vihar teljes kitörése előtt. Nem akarta, hogy más emberek is tudomást szerezzenek a gyengeségéről, nem akarta, hogy mindenki őt bámulja. Kezeit a fülére tapasztotta, és úgy szaladt tovább. Az eső óriási cseppekben kezdett esni, és Kleo hamar csurom vizes lett. Nekiment az embereknek, ahogy próbált menekülni a vihar elől, többen szitkozódva szóltak utána. A nagy sietségben fellökött egy idősebb hölgyet, de még arra se vette a fáradtságot, hogy bocsánatot kérjen. Még valakibe belerohant, de ott már azt sem figyelte, hogy ki az. Azonban az áldozat, utánakapott.
- Kleo? – fordította maga felé a lányt, akinek vizes haja az arcára tapadt és szeme félelmet tükrözött.
- Tyler? Ez nem lehet igaz… Belőled mára bőven sok volt – magyarázta Kleo, és ki akarta rántani magát a fiú kezei közül.
De a villám, mely egy éles dörgés kíséretében csapott le, Kleot annyira megijesztette, hogy akaratlanul is még inkább a fiú karjaiba vetette magát. Arcát a fiú mellkasába temette, és halkan sírt, miközben az eső csak zuhogott és az emberek körülöttük siettek valami biztonságos helyre. Tyler hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen, végül kissé ügyetlenül elkezdte simogatni a lány haját.
- Kleot most biztos a frász kerülgeti – jegyezte meg Sophie az ablakban ülve miközben az ujjával az esőcseppek mozgását követte az ablakon.
- Kivételesen megérdemli – duzzogott Chloe a kanapén, mire Nate mosolyogva leült mellé a bútor karfájára.
- Miért vagy ma ilyen undok? Főleg azóta, hogy találkoztunk Kleoval és Tylerrel? – kérdezte a legkedvesebb hangján remélve, hogy Chloe végre beavatja abba, ami miatt így kiakadt. A lány azonban ehelyett visszakérdezett.
- Honnan ismered a csávót?
- Hát… ööö… ízé… - gondolkodott el Nate. Még sem mondhatja el, hogy Kleo emlékeiből, amikben Selene és David meghal. – Hát… már nem is tudom.
- De én igen. Ő is ott volt Miamiban, mikor Victorék átjöttek hozzám – segítette ki a fiút Sophie elfordulva az ablaktól. Nate megragadva az alkalmat heves bólogatásba kezdett.
- Ja igen, már emlékszem.
Chloe azonban csak egy fejrázással elintézte a dolgot, és most se adott választ Nate kérdésére. A fiú még egy ideig próbált szemkontaktust keresni, azonban Chloe makacs arcát látva, inkább hagyta az egészet a fenébe. Mindezalatt Tina Kleo háza előtt ült a kocsiban. Már több, mint egy órája várt a lányra, de csak nem akart jönni. Pedig már a vihar is elállt egy ideje. Úgy döntött, hogy még 15 percet marad, utána elnéz Nate-ékhez, hátha ott húzódott meg a vihar elől, és a többiek feltartják. Nagyot sóhajtott, és a fejét a kormányra hajtotta. Megfordult a fejében, hogy mi van, ha Kleo nem Nate-éknél van, de inkább elhessegette ezt a mondatot.
Kleo egy törölközőbe burkolózva ült egy számára ismeretlen, ugyanakkor mégis ismerős kanapén. Nem tudta volna megmondani miért, de nagyon ismerős volt neki a helyzet. De hiába próbált emlékezni, nem jutott eszébe semmi.
- Megnyugodtál már? – kérdezte Tyler, miközben leült a lány mellé.
Kleo automatikusan arrébb húzódott, hogy minél távolabb legyen a fiútól. Szégyellte magát, hogy ijedtében a fiúhoz bújt menedék gyanánt.
- Nekem nem kellene itt lennem – makogta maga elé, majd akaratlanul is összerázkódott mikor hirtelen kirázta a hideg.
- Jah, tényleg nem kéne – adott igazat a lánynak Tyler lekezelő stílusban miközben kényelmes elnyúlt a kanapén. Kleo hirtelen azt is elfelejtette, hogy tulajdonképpen hogy került ide és a vizes ruhái sem tűntek már olyan hidegnek. A düh egész testét felmelegítette.
- Mondd csak! Te mindenkivel ekkora tapír vagy, vagy csak engem tisztelt meg vele? – állt fel a kanapéról Tylerrel szembe.
- Tapír?
- Igen. Tudod ez egy páratlanujjú patás, a disznónál kicsit nagyobb, rövid szóra és ormánya van. Növényevő és magányosan él a mocsarak közelében. Sajnos mára veszélyeztetett fajjá vált – tartott rövid előadást Kleo az általa említett állatról. Tyler arcán halvány mosoly futott át.
- Aham… Úgy tűnik, nagyon érdeklődsz a… tapírok után.
Kleot szinte szétfeszítette a düh. Eleinte csak tátogott, nem tudta, hogy mit reagálhatna erre a beszólásra. Ráadásul Tyler önelégült feje kifejezetten idegesítette.
- És akkor mi van, ha érdeklődök a tapírok iránt? – szűrte Kleo a fogai között a szavakat, miközben nagyon közel hajolt a fiú arcához.
A fiú aftershave-jének az illata megcsapta Kleo orrát, és a lány szinte eszét vesztette. Azt hitte ilyen csak a reklámokban van, azonban most gyorsan hátrálnia kellett, ha meg akarta őrizni az önuralmát. Arcát elöntötte a vörös pír, és nem nézett Tyler szemébe.
- Az azt jelenti, hogy utánam is érdeklődsz… hisz a szemedben egy tapír vagyok – jegyezte meg Tyler, majd nevetni kezdett.
Kleo még jobban elpirult, majd valami köszönömöt motyogva kirohant a házból.
Időközben Tina feladta a Kleo házánál való várakozást, és ahogyan azt már korábban eldöntötte Nate-ék felé vette az irányt. Menet közben elmondott egy imát azért, hogy Matt ne legyen otthon. Fogalma sem volt arról, hogy mit mondhatna neki ebben a helyzetben, amibe belekerült. Leállította a kocsit, majd ház felé indult. A régi lakáskulcsai még mind megvoltak így a kaputelefon használata nélkül bejutott az épületbe. Mielőtt azonban elérte volna a második emeletet, a lépcsőházban Lizzel hozta össze a sors.
- Óóó! Szia Christina! – köszönt Liz mézes-mázos hangon, majd lenyomott három puszit a lány arcára. - Hát hogy vagy? Biztos hallottad már, hogy mégis csak Mrs. Prouse leszek – húzta ki büszkén magát a lány miközben a hasára tette a kezét. Tina akaratlanul is elfintorodott.
- Aham…. Biztos… Gratulálok vagy mi a szösz, de ha nem haragszol – próbált tovább haladni az emeletek között Tina, de Liz az útját állta.
- Tudod, nem volt túl szép húzás Matt-től, hogy csak úgy otthagyott az oltár előtt. Határozottan nem volt jó döntés – dobolt a körmeivel a korláton kissé idegesen.
Majd ez az idegesség egy pillanat alatt elszánt és Liz megint a csevegő hangján szólalt meg:
– Na de sebaj, mert most már biztosan Mrs. Prouse leszek. Ha Matt nem vesz el, akkor majd elvesz az öccse. A kettő úgy is egyre megy. Ugyanolyanok – forgatta a szemét Liz, majd ott hagyta Tinát, aki időközben majd belefulladt abba, hogy visszatartsa a röhögését. Még hogy Matt és Nate ugyanolyan?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
