A gyerekek otthon pedig az aznap látottakról beszélgettek. Még mindig nem hitték el amit láttak. Eközben Karl és Max egyre beljebb kerültek az erdőben.

-Ha visszaérünk én nem tudom mit fogok csinálni a gyerekekkel… csak úgy minden szó nélkül elmenni legnagyobb ellenségeink főhadiszállására. Ez hihetetlen… -morgott Max.

-És ahogy a testvéremet ismerem, ezt nem fogja így hagyni. Visszavágnak –rontott a helyzeten Karl, majd megállt Max azonban folytatta volna az útját, de Karl megakadályozta ebben –Ez egy szakadék… -mondta halál nyugodtan. Maxnek nagyra nyíltak a szemei, majd két lépéssel hátrébb ment.

-Ez eddig nem volt itt… -mondta Max.

-Gondolom a Vengaence csinálta. Akkor viszont jó irányba haladunk –vonta le a következtetést –De hogyan fogunk ezen átjutni? –kérdezte magától.

-Azt én megoldom –mondta Max, majd egy kis jegyzetfüzetet vett elő majd ceruzát és rajzolni kezdett, majd egy végén kampóval megáldott drót kötél lett belőle illetve két sima kötél amivel végig csúszhattak rajta.

-És ez a két kötél végig bírja?

-Hát jobb nem jutott az eszembe –mondta Max, majd megvonta a vállát. Karl sóhajtott, majd kikötötte a fához a kötél nem kampós végét a másikat meg átdobta a túl oldalra. Max azért rajzolt nekik egy-egy ejtőernyőt ha mégis elszakadna a kötél tompítson az esésen, majd elindultak. Szerencsére az ejtőernyőre nem volt szükség, így folytathatták az útjukat. Hamarosan meg is találták a Vengaence főhadiszállását. Égtek a fények, ebből arra következtettek, hogy már visszatértek és valószínűleg Mattel együtt. Ez a gyanújuk be is igazolódott, amikor látták, hogy a fiút folyamatosan Brian bombázza energiagömbökkel. Már semmi erő nem volt a fiúban. Ekkor ráugrott Lucy is.

-Mit kerestetek itt? –kérdezte a lány, majd elkezdte karmolni a fiú testét, de Matt nem mondott egy szót sem, bár ez valószínűleg azért volt, mert már szinte semmi élet nem volt benne.

-Karl… ennek véget kéne vetni. Még kinyírják szegény srácot –mondta Max.

-Szerinted én szeretném? –mondta szemrehányóan Karl –Ha jól látom szeretett testvérem nincs ott. Bár nem vagyok jó színész de… -mondta majd bement a szállásba.

-Victor? –állt meg döbbenten Lucy.

-Ah… -nyögte elhalóan Matt.

-Igen… Nem látsz a szemedtől? Különben ha kinyírod, akkor soha nem tudjuk meg mit akarnak tőlünk az X kretének… -mondta Karl.

-Ez igaz, de ha meg nem csinálunk semmit, akkor pláne nem tudjuk meg –jött be a terembe az igazi Victor.

-Mi? Két Victor? –kapkodta a fejét Rea.

-Lucy folytasd… majd csak kinyögi –mondta Victor –addig én elbeszélgetek a testvéremmel.

-Oké –mondta Lucy, majd jó mélyen belekarmolt Matt arcába, úgy, hogy majdnem súrolta a szemét, majd folytatta a nyakán keresztül a mellkasán a karmolás vonalát, szépen lassan, hogy szenvedjen. Matt felordított –Kinyögöd végre? –mondta Lucy majd mind a tíz karmát Matt mellkasába mélyesztette jó mélyen. Matt teste felemelkedett a fájdalomtól, majd visszaesett és elájult. Lucy erre kihúzta a körmeit és két hatalmas pofonnal visszatérítette a valóvilágba.