43. rész
Magma 2004.12.13. 18:18
A halál tornácán
Matt utolsó erejét összeszedve köpött egyet, egyenesen Lucy képébe, de nyál helyett vér jött ki a száján… - Jesszusom! Karl! Ki kell vinnünk innen Mattet, mielőtt meghal! – kiáltotta Max. - Én is tudom! Csak ha nem tűnt volna fel, akkor 2 a 4 elleni a harc. – morgott Karl. - A lányom meg fog ölni! – sóhajtotta Max, majd folytatta a harcot. Abban a pillanatban belépett Tina, és rögtön Matthez rohant. - Matt! Térj magadhoz! – élesztgette. Mivel jobb ötlete nem volt, ezért a környezetét megváltoztatta ködös térségre. Victor természetesen dühbe gurult, hogy nem lát semmit, és Lucyre kiáltott: - Lucy! Változz macskává, hisz te a sötétben is látsz! - Ja, a sötétben, de nem ködben! – kiabált vissza. Victor dúlt fúlt, mialatt az X-ek leléptek. - Tina! Még is hogy gondoltad, hogy követsz? – szidta út közben Max a lányát. - Nélkülem nem lennétek itt! – feleselt a lány. Max már éppen készült a válasszal, amikor Karl leintette: - Igaza van. Mikor visszaértek az Intézetbe Vadóc is Tinának esett: - A szívbajt hoztad rám! – kiáltotta. - Neki köszönhetjük, hogy ilyen hamar visszaértünk. – csitította feleségét Karl. - Inkább Mattel kéne foglalkoznunk! – mondta Max. - Vadóc, nem tudnád elszívni az erejét, és feléleszteni? – kérdezte Karl. - Megpróbálhatom. – bólintott a nő. Tina csöndben figyelte az eseményeket, majd felkiáltott: - NE! A többiek döbbenten néztek rá. Erre ő belekezdett a magyarázkodásba. - Ha Vadóc a maradék erejét is elszívja, akkor biztos a halál! – hadarta. - Ebben is igaza van. – suttogta Vadóc. - És mi lenne, ha csak egy nagyon kicsit szívnál el a képességéből? – kérdezte Kitty, aki nem rég jött le. Tina kételkedett a sikerben, ám Max átkarolta. - Meg kell kockáztatnunk! - Tudom. – mondta Tina. – De mi lesz…? - Nem kell mindig abban gondolkozni, hogy mi lesz, ha… - mondta Kitty. Ekkor Vadóc odalépett a fiúhoz, hozzáért az arcához, majd rögtön elkapta a kezét. Aztán sebtében nekilátott meggyógyítani a sebeit. Matt pár perc múlva kezdett magához térni. - Matt! – rohant oda Tina. – Már azt hittem, hogy… - Nyugodj meg! Már minden rendben van. – mondta, majd Vadóchoz fordult. – Köszönöm! - Ne nekem köszönd. – hárította Vadóc mosolyogva. – Hanem Tinának. Nélküle még itthon sem lennétek. - Hát igen. Tudom, hogy kit kell választani! – mosolygott Tinára Matt. - Mintha te kezdeményeztél volna… - morogta a lány kedvesen. Matt grimaszolt egyet, majd megcsókolta Tinát. Úgy tűnt, nincs miért aggódni…
|