A következő pillanatban már csak két puffanás hallatszott, mert Amara és Jean elájult… Majd pár másodpercen belül újabb két puffanás hallatszott, mert Max és Scott is elájult...

- Hát ez elég jól ment -mondta Matt.

- Hát... -vonta fel a szemöldökét Tina.

- Jó jó... Szörnyű! De legalább már a nehezén túl vagyunk. –vigyorgott Matt.

- Ez igaz. De mi lesz itt, ha majd magukhoz térnek…

- Ne is mondd… Tényleg, egyébként hol voltál, hogy így megsérültél?

- Hát az úgy volt… -kezdett bele Christina- Hát az úgy volt, hogy itt olvasgattam, mikor a székemmel hátra estem, és bevágtam a fejem az ágyba. Felkeltem, és próbáltam a párnára szorítani a fejem, hogy el álljon a vérzés, aztán elájultam…

-És ahelyett, hogy utánam kiáltottál volna inkább majdnem meghalsz? -mondta Matt.

-Igaz... olyan buta vagyok -motyogta Tina.

-Egyébként Chloenak és Natenek nem kellett volna hazaérniük?

-Mennyi az idő?    

-Öt óra múlt -nézett az órára Matt.

-Chloenak megint táncpróbája van -mondta egy fintor kíséretében Tina.

-Azzal az Aaronnal?

-Aha..

-Megis értem Nate miért dobta Chloet. Én se bírtam volna sokáig.

-Mi Nate dobta Chloet? -ébredt fel Tina.

-Jaja. Nem tudtad?

-Nem. MESÉLJ! -parancsolta a lány, azzal Matt mesélni kezdett.

- Érdekes… -mondta Tina, miután végighallgatta.

Ezután lent egy ajtócsapás hallatszott, majd léptek zaja… egyenesen feléjük…

Szentséges ég! –kiáltott fel Rachel, amikor benézett a szobába?

Itt meg mi történt? –kérdezte Sophie, miután végignézett a szobán… -4 felnőtt eszméletlenül fekszik a szobában, az ágy csupa vér… -Csak nem népírtást végeztetek?

Ne örüljetek… -törte le Sophie lelkesedését Matt. –Egyébként drága kisöcsémet nem látta valaki?

Azt mondta, hogy hagyjuk békén és ne keressük. –mondta Rachel szomorúan.

-Miért mi történt? -kérdezte Tina.

-Te nem tudod? Chloe Aaronnal jár -csodálkozott Rachel.

-Én úgy tudtam Nate már dobta Chloet. Akkor meg miért letört?

-Azt tőle kéne megkérdezni -vonta meg a vállát Rachel.

-Én meg is fogom -húzta ki magát Sophie és elindult a szoba felé, de Matt elkapta a karját.

-Majd én. Rachel te menj el Chloehoz, ti ketten -itt Tinára és Sophiera mutatott - csináljatok valamit a szüleinkkel.

- Persze, mi végezzük a piszkos munkát! - morgott Sophie.

Matt elindult Natehez, de a fiú nem engedte be:

- Nate! Beszéljük meg! Hidd el tudom, hogy milyen nehéz most neked!

- Ja, te boldogan élsz Tinával, nekem meg senki sem maradt!

- De Nate!

- Hagyj békén!

Matt element az ajtó elől, de hallotta, hogy Nate sír. Ez meglepte, hisz a Summers-Grey gyerekek nem szoktak sírni.

-*Nagyon ki lehet készülve* - gondolta, majd bement segíteni Tináéknak.

Csilla üzenete:

Eközben Chloe olyan boldog volt, mint még talán soha. Egész nap a telefonon lógott.

-*Biztos az anyjától örökölte* - gondolta Rachel.

- Igen Aaron, akkor holnap! -mondta, majd belecuppantott a telcsibe. - Én is szeretlek!

Rachel kövé dermedten állt az ajtóban.

- Oooh, szia Rachel! Hogy s mint? - kérdezte.

- Én jól vagyok, de Nate nem.

- Mi baja? - aggódott Chloe.

- TE! 

-Mi van? -döbbent le Chloe.

-Ó vegyük csak sorba... Először is vele jársz, de Aaronnal több időt töltesz, aztán le is smárolod. Aztán Nate kidob, és te már is hancúrozol Aaronnal. Tudod mi lett belőled? Egy kis... kis... -mondta Rachel, de a dühtől nem tudta kinyögni, és kiviharzott a szobából. Chloe utána rohant, de az ajtóból kiáltott utána.

-Nekem legalább van valakim, mert szeretnek nem úgy mint neked.

-Persze. Inkább ne legyen senkim, mint, hogy mindenki utáljon. Mert téged most mindenki utál!

Chloe döbbenten állt az ajtóban, majd gondolt egyet és Nate szobája felé vette az irányt.

- Nate! - kopogott be.

- Le lehet szállni rólam! - kiabált ki a fiú. - Főleg neked Chloe!

Chloe égnek emelte a szemét, majd szellem alakot öltött.

- Nate... én... én sajnálom, ha megbántottam az érzéseidet!

- Szóval sajnálod? - ült fel a fiú. - Szimplán ennyi? Hogy sajnálod?

Chloe bólintott, majd a kezét a fiú karjára tette. Ám Nate lerázta róla, és így szólt:

- Tudod hogy mit csinálj a ...

Csilla üzenete:

... sajnálatoddal? TEDD EL EMLÉKBE! Mert hogy én többet veled szóba nem állok, az is száz!

- Nate! - próbálta csitítani Chloe.

- Most pedig kifelé a szobámból! - ordította, miközben az ajtóra mutatott.

- De Nate!

- Azt mondtam tűnés!

Chloe vetett egy utolsó pillantást volt barátjára, majd kiment a szobából. Folyton rachel mondta jutott az eszébe:

- *Mert téged most mindenki utál!*

Chloe feleszmélt, majd felkiáltott:

- MIT TETTEM?! - ordította, majd a földre rogyott.

Erre aztán Bobby kirohant a folyosóra, nyomában Mattel.

-Chloe! Miért kiabálsz?

-Mert én egy kis hülye liba vagyok -mondta miközben felállt. Matt megfogta a vállát.

-Mindneki hibázik. A hibáinkból tanulunk. És hidd el egyszer Nate is megbékél. Még jó, hogy nem esik jól neki, talán azt vártad, hogy repesni fog az örömtől -eközben a lánnyal szembe fordult. Chloe szemében könnycsepp gyűlt.

-Ó Matt! Te olyan kedves vagy. Bárcsak nekem is lenne egy bátyám -szipogta. Matt megölelte.

-Különben tetszik az új stílusod. Sokkal természetesebb -kacsintott rá Matt. Chloe halkan felnevetett. Matt távozott. Bobbynak már hűlt helye volt.

-*Most mit csináljak? Bár nem utál mindenki... jobban mondva Matten kívül mindenki utál, attól még mindig ott vagyok ahol a part szakad. Valahol el kéne kezdenem. Mondjuk Rachel? Vagy Tina?*-gondolkodott Chloe, mire neki ment Rachelnek.

Azonban nem tűnt fel neki, hogy Tina figyelte őket.

- Vigyázz Chloe! - suttogta.

Eközben Nate kezdett mindent szétverni.

- GYŰLÖLLEK CHLOE DRAKE! - ordította.

- Rachel, figyelj! tudom, hogy most utálsz, de én téllleg sajnálom, amit Nate-tel tettem. Nem hittem, hogy ennyire kikészül tőle.

- Azt hitted örömtáncot fog járni? - kérdezte undokul Rachel.

- Nem, és igyekszem megjavulni. Remélem...

... egyszer te is megbocsátasz, akárcsak Nate. - mondta, majd kiment a szobából.

Következő útja Tinához vezett, ám amikor bekopogott Tina csak kiordított:

- Hagyj békén! Engem nem fogsz meggyőzni! Ja és Chloe, SZÁLLJ LE MATTRŐL!

Chloe eleinte nem értette, miről van szó, majd a fejéhez kapott:

- Ne, csak ezt ne! - sóhajtotta.

Ezután megállt és nekidőlt a falnak… gondolkozott… majd fogta magát és elindult a folyosón. Út közben senkivel sem futott össze… végigment a folyosón, majd lement a lépcsőn, és kiment az udvarra. Megállt a bejárat előtt, majd felnézett az intézet ablakaira. Ezután fogta magát és elindult az utcán. Nem tudta, hogy merre… csak ment a saját feje után… egyszer sem nézett vissza… Már kezdett sötétedni, de Chloe még mindig csak a városban kóborolt…

Ezalatt a többieknek is kezdett feltűnni az intézetben Chloe eltűnése…

- Hova tűnt Chloe? - kérdezte Kitty.

- Nem tudom! - mondta Matt.

- Engem meg nem is érdekel! - kiáltotta Nate, majd lecsapta az evőeszközeit. - És ha most megbocsátotok, nem vagyok hajlandó még a vcsoránál is Chloe Drakről beszélni.

A többiek döbbenten néztek utána.

- Mi a baja? - kérdezte Kitty.

- Hát az úgy volt... - mondta Rachel. - És most ki van bukva, mert Chloe nem érzett fájdalamat amikor szíktottak. - fejezte be.

- Szakítottak?! - kkiáltottak fel a felnőttek.

Eközben Chloe tovább bandukolt, és Rachel és Tina szavai kavarogtak a fejében...

     -Hoppá! Ezt lehet, hogy nem most kellett volna mondanom -mondta Rachel.

-Egyébként egyetértek Chloeval. A pasik azt hiszik, hogy mi azért vagyunk, hogy őket szolgáljuk, és ők a tökéletesek és más nem is létezik. Aztán meg elvárják, hogy még sajnáljuk is őket ha ők szakítanak velünk -mondott véleményt Kitty.

-Azért ez nem igaz -csattant fel Bobby.

-Pláne ebben a korban -tette hozzá gyorsan Kitty.

-Mindjárt jobb -morgott Bobby.

-Én gyorsan visszarángatom a fiamat. Komolyan mondom ez bonyolultabb, mint ahogyan Jean és én voltunk -állt fel Scott és el is indult a lépcső felé. Nate ajtaját tárva nyitva találta, előtte pedig papírok, fényképtartók összetört üveg darabai, kis emlék tárgyak. Minden olyan dolog ami Chloeval kapcsolatos. Scott sóhajtott majd beléptett a szobába, aminek következtében egy repülő fényképtartó majdnem eltalálta.

- Nate, higgadj már le! –kiabált Scott, de nem sokat ért el vele.

Nate tovább aprította a berendezést, majd gondolt egyet, és kiment a szobájából. Scott megnyugodott, mivel azt hitte, hogy ennyivel el van intézve a dolog. Nyugodt szívvel ment vissza az étkezőbe, ám látta, hogy Nate nincs itt.

Nem ide jött? –mindenki értetlenül néz. –Elnézést, akkor mindjárt jövök. –mondta Scott, majd viszament az emeletre, de Nate-t sehol sem találta, így visszament az étkezőbe.

Nate is eltűnt…

- Nate is? - kérdezte Jean.

- Nekem van egy tippem, hogy hol vannak! - mondta Rachel.

- Hol? - kaptak az alkalmon a felnőttek.

- A kedvenc helyükön... - kapcsolódott be Tina is.

- Az hol van? - faggatta őket Scott.

- A sziklaszirt! - válaszolták egyszerre a gyerekek.

- Indulás! - adta ki az utasítást Scott.

Pár perc múlva már az egész csapat ott állt, és látták, hogy Nate és Chloe vitatkozik

- Nate! Mi szakítottunk! Fogadd el! - ordította Chloe.

- Én elfogadom! Csak az zavar, hogy téged nem zavart!

- Csak az zavar, hogy téged nem zavar!

-Ha nem zavar, hát nem zavar. Nem mondhatod me,g hogy mit gondoljak! -kiabált tovább Chloe.

-De azért ennyire... ennyire érzéstelennek lenni -mondta a magáét Nate.

-Én legalább nem csapok ekkora botrányt!

-Ez nem botrány. TEljesen jogos. És vedd figyelembe, hogy mindenki nekem ad igazat! Te még a bátyámmal is kikezdesz amikor neki már felesége is van! Egy kis -kezdte volna Nate, de Chloe olyan erővel pofon vágta, hogy a fiú elfordult.

-Nem merj ilyet mondani nekem!  -fenyegetőzött Chloe.

-Különben mit cisnálsz? Beárulsz apucinak?

-Maradjunk annyiban, hogy a lányokat többé nem érdekelnéd -mondta Chloe, és látszod, hogy mindjárt meg is teszi, ezért Bobby oda rohant és lefogta.

Elegem van mindenből és mindenkiből! –ordított Nate. – Elmegyek, és akkor legalább mindenki boldog lesz!

Nate! –próbált meg beszélni vele Scott, de a fia félbeszakította a mondandóját.

Viszlát! –mondta Nate könnyes szemmel, majd megjelent egy dimenziókapu és beleugrott… ezután a kapu eltűnt, és minden a régi volt…

Ne… -mondta Jean halkan.

A többiek is kővé dermedve néztek körül. Nate eltűnt.

- Ezt hogyan csinálta? –kérdezte Rachel arra számítva, hogy valaki meg tudja magyarázni neki a történteket…

Ám senki nem tudott választ adni neki...