Majd azzal a lendülettel el is kapta a fejét.

-Nem! Nem szabad! –mondta magának és közben a kezét a fiú száján nyugtatta. Michael megfogta a csuklójánál és leszedte a lány kezét a szájáról, aztán várt. Chloe hátal volt neki, így nem láthatta a lány arcát.

Chloe is várt, majd csuklóját kiszabadított  Michael szorításából, aztán felállt és össze vissza sétált a szobában. Michaelt ez egy idő után kezdte idegesíteni és ő is felállt, hogy oda menjen Chloehoz. Erre Chloe szépen kiment a házból.

Hirtelen hunyorítania kellett, mert szemét bántotta a fénylő fehér hó. Szellemalakként utat „tört” magának ahhoz, hogy a hótakaró tetejére kerüljön. Vitte magával a deszkáját is, amit csak úgy megszokásból hozott magával. Áldotta magát, amiért ilyen szokásai vannak.

Felvette a snowboardot és elindult lefelé a pályán. A fejében csak úgy kavarogtak a gondolatok.

-„Hihetetlen, hogy Aaront szeretem, mégis megcsókoltam Michaelt! Nem szabad megint beleesnem ebbe a hibába. Hiszen mi történt Natel is? Jaj Nate! Vajon mi lehet vele? Bárcsak visszajönne! Hiányzik… Ebbe a Michaelbe meg nem kéne beleesnem. Hiszen olyan bunkó, meg ugye az ellenség oldalán van. De… nem… nem is szabad ilyenre gondolnom… de lehet, hogy mégis jó ötlet? Majd megkérdezem az X-eket ha visszaértem” –a nagy gondolkozásban szépen lassan a pálya végére ért, ahol mentőcsapattal találta szembe magát.

-Te jó ég! Honnan került ide? Hogyan úszta meg a lavinát? –rohantok hozzá az emberek. Voltak ott riporterek, hegyi mentők és csak kíváncsi arra járok is.

Chloe egy pillanatig ijedten nézett maga elé, majd eszébe jutott Michael.

-Egy fiú fent maradt egy fa kunyhóban! Segítsenek rajta –kérte a hegyi mentők egyik tagját. Egy kisebb csapat útnak is indult, Chloe pedig levette a snowboardját, kapott forró csokit és mindenki vele törődött. Úgy döntött nem várja meg Michael érkezését. Megköszönte a segítséget is visszatért a szállására.

A szobájában Aaron, Chris és Keira fogadta.

-Chloe! Láttunk a TV-ben! Nagyon aggódtunk, hogy mi van veled –köszöntötték a barátai.

-Jól van. Nyugi, nyugi! –csitította őket –Jól vagyok és ez a lényeg.

-Mi van azzal a sráccal? –vetette közbe Chris. Aaron kicsit felmordult, Chloenak pedig eszébe jutott a csók. Megrázta a fejét, majd válaszolt.

-Fent maradt egy kis házban. Most mentek érte.

-Aha –válaszolta Keira unottan.

 Chloe este nagyon gyorsan elaludt, majd másnap reggel Keira sikolyára ébredt.

-Chloe! Chloe! –rázta a barátnője.

-Mi? Mi történt? –dörzsölte a szemét Chloe.

-Benne vagy az újságban! –tolta Chloe arcába az újságot.

-Hogy mi? –vette el az újságot Chloe, majd közben felült. Hirtelen egyáltalán nem volt álmos. A címlapon az ő képe volt és hatalmas betűkkel ez állt:

A LAVINVA EGYETLEN TŰLÉLŐJE

-Mi van? És Michael? Ő nem számít? –kérdezte Chloe. Keirának úgy tűnt ez valahogy nem jutott eszébe, mert most kinyitotta a száját a csodálkozástó, majd amikor ezt észrevette be is csukta azt.

-Hogy őszinte legyek, senki nem látta Michaelt erre felé –mondta halkan Keira. Chloe felpattant, gyorsan felvette a ruháját, majd elszaladt a fiú szobájához. Út közben összetalálkozott Aaronnal aki álmosan lépett ki a szobából.

-Jó reggelt Chloe! –köszönt két ásítás között.

-Neked is –intett Chloe, továbbra is szaladva. Aaron kíváncsian nézett utána.

Chloe berontott Michael szobájába, majd felköltötte a szobatársát.

-Tom! Tom! –rázta a fiút. Tom lassan kinyitotta a szemét.

-Mi? Ki? Á szia Chloe! Mi szél hozott erre?

-Ez! –mutatta az újságot.

-Mi? A lavina egyetlen túlélője? Ezek szerint Michael –döbbent le a fiú. Chloe nem akarta elhinni. Ha nem megy el… ha Michaelt is kihozza a házból. Akkor nem halt volna meg. Biztos megcsúszott a hó és betört a házba. Először Nate, most meg Michael. Vonzza a bajt.

Chloe minden szó nélkül kiment a szobából, és közben ledobta egy asztalra az újságot,

Elindult Aaronhoz.

-Nem… Őt nem veheted el tőlem –suttogta, és már nyúlt a kilincsért amikor meggondolta magát, és visszaszaladt a saját szobájába.

Elővette a telefonját és tárcsázta az intézet számát.

-Hallo? –halotta Ororo hangját.

-Ororo? Itt Chloe.

-Szia Chloe. Örülök, hogy nem esett bajod. Miért hívtál?

-Pont a lavináról van szó. Velem volt egy fiú is. Tudod Michael Smith –itt szünetet tartott, hogy Ororo rájöjjön miről beszél –De őt nem találták meg. Nem tudnátok kideríteni, hogy… -kezdte volna a kérést, de Ororo közbe vágott.

-Hogy él-e még? Tudod jól, hogy a professzor csak akkor érzékeli ha használja az erejét.

-Tudom. De kérlek! –mondta Chloe. Ororo sóhajtott.

-Jó jó. Szólók Charlesnak. Szia Chloe! És vigyázz magadra!