-Valami baj történt? –kérdezte Nate.

-Mindegy, nem lényeges -hazudta Chloe miközben a sírás szorongatta a torkát.

Azután szótlanul mentek tovább a parton, amikor a készülék, amit Nate a karján hordott, elkezdett villogni, majd miután a fiú megnyomott rajta néhány gombot, csipogni kezdett a morse-jelekhez hasonlóan. Chloe értelmetlenül nézte, próbált rájönni, hogy mire készül Nate semmi elképzelése nem volt. Meg is akarta kérdezni, de Nate közbeszólt:

-A csapattársam volt az.

-Kicsoda?! –kérdezte Chloe kíváncsian.

-Mindjárt megtudod, ugyanis mindjárt ő is itt lesz. –mondta Nate, majd alindult a tenger felé, de amikor elérte a vizet megállt, és a távolba nézett.

Pár perces néha csend után hirtelen megjelent egy fényes dimenziókapu és egy fekete hajú lány lépett ki rajta.  

-Sziasztok! Mi történt?

-Az egyik barátunk eltűnt, őt próbáljuk megkeresni. –magyarázta Nate.

-Mint ha az én képességemmel könnyebb lenne. –mosolyodott el a lány.

-Khm, khm… -veregette meg Chloe Nate vállát. –Lehet, hogy most újat mondok, de még élek…

-Ja bocs. Chloe, ő Roxanne. Roxanne, ő Chloe. –Ezután Nate elmagyarázta részletesen a két lánynak, hogy mi történt Christinával, majd a parton elkezdtek nyomok után kutatni.

Egy óráig keresgéltek a homokban, amikor Roxanne megszólalt:

-Azt hiszem, találtam valamit. Néhány lábnyom.

A többiek is odamentek, és megnézték. A víz félig-meddig elmosta, de azért még kivehető volt néhány emberi lábnyom, amik a part menti erdő felé tartottak. Elkezdték követni a lábnyomokat, ám azok egyre kisebbek voltak és az alakjuk egyre inkább hasonlított valamilyen nagymacska lábnyomához.

-Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Hisz Christina alakváltó. Logikus, hogy nem fog saját emberi kinézetében mutatkozni a szigeten. –csapott a homlokára Nate.

-Talán azért nem jutott eddig eszedbe, mert gondolkozni is kéne néha. –mondta gúnyosan Chloe.

-Te beszélsz? –morogta vissza Nate.

Roxanne értelmetlenül nézte őket, majd gondolt egyet és otthagyta őket, követte a nyomokat. Amikor elérte az erdő szélét körülnézett, majd eltűnt az erdő sötétjében.

Chloe és Nate még mindig veszekedtek, amikor Nate észrevette, hogy a csapattársa eltűnt.

Ám ekkor hirtelen felbukkant Roxanne. Amilyen gyorsan csak tudott, rohant kifelé az erdőből.

-Meneküljetek!!! –kiáltott Chloenak és Nate-nek, akik értelmetlenül néztek rá, ám amikor észrevették, hogy egy tigris rohan a lány után, ők is sebességbe kapcsoltak.

A tigris egyre közelebb jutott hozzájuk, amikor Roxanne megcsúszott a homokon és elesett. Chloe fogta magát, majd udaszaladt, és az utolsó pillanatban anyagtalanná váltak, így a tirgris egyszerűen átugrott rajtuk.

A tigris nem vesztegette sokáig az idejét, Natet vette üldözőbe, aki úgy próbálta meg távolabb tartani, hogy az egyik szeméből lézersugarakat lőtt ki.

-*Chloe, most jól jönne a képességed, ha jól érzem akkor nem vagyunk messze a megoldástól* -hallotta Chloe a fiú hangját a fejében, majd szellemszerűvé vált és beleszállt a tigrisbe, amelyik hirtelen elkezdett kapálózni, majd egyre jobban lenyugodott… tett néhány lépést az erdő felé, majd összeesett a homokban.

-Jól érezted… -mondta Chloe kissé elszédülten, miközben Nate közelebb ment a tigrishez. A tigrishez, ami lassan kezdett átalakulni, majd visszaváltozott Christinává.

-Ő az a lány, akit kerestetek? –kérdezte Roxanne.

-Igen. –mondta mosolyogva Chloe.