-Tina, hol van a bátyám? –kérdezte Nate de amikor meglátta a lány értetlen arckifejezését, elteleportált.

-Na nee, én itt Tinán és rajtad kívűl senkit sem ismerek- mondta ijedten Chleo.

-Nyugi, én sem… -mondta Roxanne majd ijedten körbenézett, ezután a háta mögött egy-két gombot átállított a kezén levő szerkezeten… -Na mindegy…

-Nicsak, új csapattagok? –kérdezte Rea nevetve, majd odament Roxanne-hoz és megveregette a vállát.

-Hát… mondhatjuk úgy is. –mondta Roxanne, majd megragadta Rea karját és elteleportált vele. A többiek úgy néztek a helyükre, mint aki még nem látott fehér embert. Ezután elkezdődött a harc, majd Roxanne újra felbukkant, és egy másik ellenféllel is elteleportált… Lassan már csak Selene és Michael maradtak, ám ők felvették a víz-alakot hála Selene-nek.

-Nekem most vissza kell mennem dolgozni… Ennyi meglepetés egy napra… -mondta Jean kimerülten, majd eltűnt a folyosón.

Christina és Max pedig elindultak, hogy megtudják, mi van Amarával. Mivel Roxanne még nem jött vissza, ezért Chleo is velük tartott. Amikor odaértek, egy pillanatra Max megállt az ajtó előt… Vett egy mély lélegzetet majd benyitott…

Amara az ágyban ült, és látszólag semmi baja nem volt.

-Anya! –bicegett oda hozzá Christina, majd miközben átölelte, könnyes szemmel megkérdezte- Ugye jól vagy? Semmi bajod nincs, ugye…

-Nyugalom… -mondta Amara. –Én már jól vagyok… hála Matthew-nak.

-De a te lábaddal mi történt? –kérdezte Matt, aki eddig az ablaknál állt. –Csak nem Egyiptom?

Christina csak bólintott egyetde egy szót sem szól… nem volt kedve megint elmesélni az egész sztorit.

Chleo , mivel más nem jutott eszébe, a folyosón nekidőlt a falnak és vágigbámult a folyosón. Hirtelen valami fény észlelt a háta mögül, majd hátrafordult.

-Chleo, nem láttad valahol Roxanne-t? –kérdezte Nate idegesen.

-Amikor az előbb az a csapat idegen ránk támadt, akkor utána elteleportált, majd visszajött, és megint elteleportált… de végül nem jött vissza. Tényleg, te hova tűntél? Nem volt valami szép dolog otthagyni minket.

-A bátyámat hoztam ide, a többit majd Tina megmagyarázza, most sietek… -hadarta Nate, majd elteleportált.

Chleo éppen mondott volna még valamit, de végül meggondolta magát és leült a váróterem egyik székében.

Nate visszament az Intézetbe, ahol egyből összefutott Rachellel.

-Mi történt a kórházban? –fogta kérdőre Rachel a bátyját.

-Bocs, de most nem érek rá, majd máskor elmondom… -mondta Nate és már ment is tovább.

-Ez nem igazság… Roxanne sem volt hajlandó elmondani, most te sem… -duzzogott a lány.

-Mi?! Hol van Roxanne? –kérdezte Nate.

-Ööö… A kertben, de miért? –kérdezte Rachel csodálkozva, de Nate addigra már ott se volt.

Ezalatt a kertben:

-Roxanne, hol a csudában voltál eddig? –kérdezte Nate. –Már a fél várost átkutattam.

-Nem lényeges, és te hova tűntél amikor egy csapat idegen megjelent a kórházban? Nagy öröm volt egyesével elteleportálgatni mindegyikkel külön… -mondta mérgesen a lány.

-Elnézést, bocsánat, a bátyámat kellett beteleportálni a kórházba. Rendben, miért vagy még mindig ilyen mérges?

-Mi akart lenni ez az esküvő bejelentés? Nem tudom, hogy ebben a korban mi a szokás, de az én időmben azért illik szólni előtte a másiknak, esetleg eljegyzés vagy valami, nem csak bejelenteni és ennyi… -hadarta Roxanne dühösen…