-Egyiptom nem erre van… -mondta Christina duzzogva, amikor Matthew megállt az autóval.

-Én meg kíváncsi vagyok arra, hogyan teljesítesz törött lábbal küldetést. –mondta Matt poénkodva.

-Akkor megyünk? –kérdezte Tina lelkesen.

-Nem.

Pár percnyi csend után Christina törte meg a csendet.

-Matt?

-Igen?

-Nem tudnád meggyógyítani a lábamat? –kérdezte Christina őzike szemekkel.

-Nem megyünk Egyiptomba és kész. Vita lezárva. Túl sok galibába keveredtél mostanában, ideje kicsit pihenned. Egyébként is, anyukád mit szólna? Az utóbbi 3 hétben nem egyszer megtörtént, hogy csak úgy minden szó nélkül eltűntél… és ha jól tudom, sosem úsztad meg ezeket egy-két karcolással.

-Jó, jó igazad van. De indulhatnánk már végre? –kérdezte Christina türelmetlenül.

-Azt hiszem nem sikerült kiszűrnöd a lényeget abból amit mondtam.

-De igen. De nem lenne egyszerűbb, ha elindulnánk végre? Útközben is tárgyalhatunk még erről…

-Soha nem adod fel, igaz? –kérdezte Matt.

-Soha. Jobb, ha megszokod… -mondta Tina.

-Rendben. Te győztél… -engedett Matthew.

Pár perccel később Christina lába újra a régi volt.

-Nah és most merre tovább? Nem hiszem, hogy az éjszaka közepén indulnak repülőgépek Egyiptomba… Meg ha most indulnánk, Magneto akkor is előbb odaérne a fémgömbjeivel mint mi repülővel. –próbálkozott még mindig Matt.

-Nyugi, megoldom… -mondta Christina, miközben visszaült a kocsiba. –Menjünk az intézethez.

-Van valami ötleted… Mit találtál ki? Visszük Rachel és Sophie-t? –kérdezte Matt nevetve.

-Nem is olyan rossz ötlet. –mondta sátáni vigyorral Tina, mire Matt arcáról lehervadt a mosoly.

-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?

Az intézetig csendben autóztak, majd amikor odaértek, Christina kiugrott a kocsiból.

-Mindjárt jövök.

-Ez nem igaz miért kellett megszólalnom?! –dőlt a a kormányra, de egyből megszólalt az autó dudája…  -Ez nem igaz… -mondta Matt, majd hátradőlt, és várta, hogy Christina visszajöjjön.

Pár perc után Tina újra ott volt a kocsinál, majd amikor visszaült, ártatlan szemekkel megszólalt:

-Azt hiszem, hogy mégiscsak vissza kell mennünk hozzátok…

-Mi az, mégsem akarsz Egyiptomba menni? –kérdezte Matt döbbenten.

-Hát… nem azért, hanem mert Nate és Roxanne el tudnának teleportálni, de azt hittem hogy itt vannak az intézetben de tévedtem…

-Na ugye? Én szóltam, hogy hozzánk menjünk… -fejezte be helyette Matt.

-De igaz… -mondta Tina… viszont örült, hogy már sötét van, mivel így Matt nem láthatta az arcát.

Amikor odaértek, a házban teljes csend honolt.

-Mindjárt jövök addig maradj itt… -szólt Matthew, majd bement a házba. Pár perc múlva Nate-tel együtt tért vissza, aki álmosan beült Matt helyére a kocsiba.

-Ajánlom, hogy jó kifogásotok legyen, hogy miért kellett felkeltenetek az éjszaka közepén… -kérdezte két ásítás között Nate.

Christina gyorsan elhadarta a sztorit, mire Nate megszólalt.

-Egyedül nem tudok 3 emberrel visszateleportálni Egyiptomból… Vagyis nem csak Egyiptomból, egyáltalán sehonnan. Maximum két emberrel lehet teleportálni. Úgyhogy majd Tinát ott hagyjuk. –mondta mosolyogva Nate.

-Ha a tekintetemmel ölni tudnék, akkor már halott lennél, tudod? –közölte a lány.

-Tényleg, és Roxanne hol van? –kérdezte Matt.

-Közbejött neki egy másik küldetés így még délután elment. Egyébként hova is megyünk pontosan? –kérdezte Nate.