Matthew, Christina és Nate Kairóban bolyongtak, amikor Nate megszólalt:

-Rendben, itt vagyunk, és hogyan tovább?

-Reménykedtem, hogy majd eszembe jut valami, amíg ideérünk… -mondta vigyorogva Tina.

-Szuper… -mondta Nate még mindig ásítva. –Miattatok fogom lekésni az esti filmet.

-Megnyugtatlak, hogy nem fogod lekésni. –mondta Tina.

-Mivel egyáltalán nem fogd látni… -fejezte be Matt helyette.

-De jó nekem, msot megnyugodtam. Legalább szólhattatok volna, hogy indítsam el a videót. –mondta Nate gúnyosan. –Mit is mondott Chleo, mikor is érkeznek ide?

-Ha minden igaz, akkor holnap. –monda a lány.

-És ezért kellett az éjszaka közepén felébresztenetek? Sőt még tévét se tudok nézni… -mosolyodott el Nate.

-Pontosan… -nevetett Tina.

-Tudjátok mit? Most éjfél lesz pár percen belül, hazateleporok, este 8-ra jövök értetek ugyanide. Na jó szórakozást és viszlát! –köszönt el Nate, majd elteleportált.

Matthew és Christina úgy álltak és néztek egymásra, mint aki még nem látott fehér embert…

-Ezt komolyan is gondolta?! –akadt ki Tina.

-Jobban kéne ismerned, mint nekem… –mondta Matt.

-Kinek a testvére? –mondta Christina gúnyosan.

-Hány éve is tudom, hogy a testvérem? –vágott vissza Matthew.

-Ez nem lehet igaz… morgott még mindig Tina. –Ezek után már azt is kinézem belőle, hogy elfelejt az órára nézni… mi meg maradunk Egyiptomban…

Elindultak, sétáltak, amikor megjelent az égen 6 fémgömb, amik egyenesen

a piramisok felé repültek.

-Futás! –mondta Christina, majd karon ragadta Matt-et és elkezdte a piramisok felé rángatni.

-Hé, állj már meg. –mondta Matt. –Szerinted így ketten ki tudjuk szabadítani Chleo-t?

-Csak ketten vagyunk, csak nem keltünk akkora feltűnést, mint ha az intézet összes tanulója itt lenne. –magyarázzott Tina.

-Inkább le se állok vitázni… -mondta Matt, majd tovább mentek a piramisok felé.

Amikor odaértek, a gömbök az egyik piramis lábánál „várakoztak”. Matt és Tina egymásra néztek, majd elindultak befelé a piramisba… Mivel odabent teljesen sötét volt, nem sokat láttak. Tapogatóztak tovább a sötétben, amikor meghallották, hogy nem sokkal előttük mozog valaki. Mozdulatlanul álltak a sötétben, de mivel az illető nem mozdult, ezért lassan tovább haladtak a sötétben. Egyszer csak valaki a falhoz rántotta Christinát és mielőtt még sikíthatott volna, befogta a száját.

-Nyugi, én vagyok az. –hallatszott Roxanne hangja halkan.

-Te meg hogy kerülsz ide? Nate azt mondta hogy valami küldetés közbejött.

-Tudom, azt már elintéztem, most újra jelzett a szerkezet és milyen kicsi a világ, hogy ti is itt vagytok… Tényleg, hogy kerültetek ide? –kérdezte Roxanne számonkérően.

-Nate elhozott minket de hazament tv-t nézni. –mondta Matt tömören.

-Komolyan? –kérdezte Roxanne, miközben felkapcsolta az elemlámpáját…

-Viszont 8-ra jön értünk… -tette hozzá Matt.

-Itt omoljon ránk a piramis ha hazudunk. –mondta Tina vigyorogva, de amikor ezt kimondta, elkezdett homok peregni az alagút plafonjából.

-Futás, és addig maradj csendben, amíg a piramisban vagyunk, rendben? –kérdezte Roxanne, miközben karon ragadta Tinát és Matt-et és elkezdtek rohanni a folyosón. Pár méter után azonban az egész abbamaradt…

-Nah ezt megúsztuk… nem kell ennyire ijedősnek lenni… -mondta Matt.

-Ha nem lennék ilyen ijedős, akkor már csak szellemként teljesíthetnék küldetéseket… -vágott vissza idegesen Roxanne.

-Jól van, meg se szólalok… -mondta Matt, majd némán ballagtak tovább zseblámpa fényében a folyosón… Lassan feltűnt a fény a folyosó végén, és néhány emberi hang is beszűrődött, majd egy lány sikítása…
Christina már rohant volna a hang irányába, ha Roxanne nem kapta volna el a karját.
-Várj! A barátnődet nem fogják bántani... -mondta Roxanne.
-Honnan szeded? Akkor mi volt ez a sikítás? -kérdezte Tina dühösen.

-Túl jól ismeri a hieroglifákat és az egyiptomi kultúrát... Az ellenségnek még szüksége lehet rá, ezért vigyáznak rá, nem fog bántódása esni. Mivel én vagyok az aki nekik kell.

-Ezt hogy érted? -kérdezte Matt.

-A képességem miatt...