Ám kint még nagyobb meglepetés várta őket…. Mivel az egész udvar tele volt kb. 10 cm-es fekete, vörös szemű pókokkal…

-Ezek meg hogy kerültek ide? –kérdezte Michael.

-Biztos Aaron vagy Kleo keze van a dologban… -mondta Chloe sápadva.

-Hol is van az a tank, amit az előbb említettél?

-Otthon felejtettem a kulcsokat... De valamit találjunk ki de nagyon gyorsan, mert utálom a pókokat, pláne az ilyeneket!

-Te anyagtalanná tudsz válni, úgyhogy rajta! –kezdte el előrébb lökdösni Chloet.

-Na azt már nem, akkor inkább visszamegyek. –mondta a lány, és nyúlt volna a kilincsért, de ekkor belülről kinyitották…

Chloe néhány másodpercig farkasszemet nézett Aaronnal, majd amikor észrevette, hogy a fiú háta mögött Bianca közeledik felé, a titokzatos zöld kővel a kezében, gyorsan megfordult, majd karon egyetlen közelben levő, még „ép eszű” rokonát, Michaelt és elkezdtek átrohanni a pókokon keresztül. Eközben folyamatosan pókháló-darabok repültek keresztül rajtuk és mellettük. Ám Chloe sem bírta sokáig, hogy anyagtalan legyen, és mihelyst kijutottak a pókok közül, ismét visszaváltozott. Futottak tovább, ám amikor elhagyták az utcát, kicsit lelassítottak hogy pihenjenek. Ekkor azonban megint elrepült egy-két háló mellettük; az egyik eltalálta és összeragasztotta Michael lábait, aki hasra vágódott az úton. Chloe nem bírta megállni nevetés nélkül, de azért egy-két perccel később mosolyogva megkérdezte, hogy segítsen-e leszedni a pókhálókat.

-Az nem lenne rossz… -mondta Michael morogva, mivel nem nagyon boldogult.

Chloe letérdelt mellé és megpróbálta leszedni a pókhálót, ám eközben egy csípést érzett a lábán.

-Nem igaz! Ezért szeretem jobban a telet… legalább nincsenek rovarok… -morgott tovább, majd kivett egy csatot a hajából, és azzal szétszedte a pókhálót.

-Jobb lesz, ha tovább megyünk. –mondta Michael, majd karon ragadta Chloet éselkezdtek futni.

-Miért? –kérdezte Chloe, de amikor észrevette Aaront, leesett neki, hogy miért.

Amikor pár utcával arrébb jártak, Chloe lerogyott a járda szélére.

-Ne mondd, hogy megint álljunk meg pihenni. –morgott Michael.

-Nem… nem bírok tovább menni… A lábam… Nem bírok ráállni arra a lábamra… amelyiket az előbb megcsípte valami… -mondta Chleo elfúló lélegzettel.

Ekkor hirtelen Michaelt is megcsípte valami… amikor lenézett a földre, egy pók mászott le a lábáról, majd eltűnt a járda mellett levő virágok között…

-Hova menjünk? Egyáltalán honnan szerezzünk segítséget? –kérdezte Michael, miközben a csípés helyét dörzsölgette, de Chloe nem szólt egy szót sem, csak álmosan nézett maga elé, miközben a fejét fogta…

-Jól vagy? –kérdezte Michael, de Chloe mint ha meg sem hallotta volna… majd pár másodperc múlva összeesett…

Amikor magához tért, és körülnézett látta, hogy egy majdnem teljesen sötét pincében volt… a falak és a plafon pókhálóval beszőve…

Chloe megdörzsölte a fájó fejét, amikor észrevette, hogy az összes hajcsatja hiányzik… Ijedten nézett körbe, de a sötétben nem sokat látott… kivéve egy vörös szempárt, ami a helység másik feléből nézett rá…