-Csak úgy zárójelben mondom, hogy az én teleportáló szerkezetem felmondta a szolgálatot. –mondta Roxanne Nate-nek.

-Mi ezzel a probléma? –kérdezte Chloe de még néhány percig senki sem szólt egy szót sem. Pár perc múlva azonban feltűnt neki, hogy Nate és Roxanne telepatikusan beszélnek egymással.

-Arról van szó, hogy én egyszerre csak 1 embert tudok elteleportálni. –magyarázta Nate. –Viszont hárman vagyunk, tehát valakinek maradnia kell.

-Neee… Nekem nem tetszik az ötlet. –mondta ijedten Chloe.

Néhány percig ismét mindenki tanácstalanul nézett a másikra, majd Roxanne szólalt meg először:

-Van egy ötletem… Mi lenne, ha… -kezdett bele, de a többit Nate-tel telepatikusan beszélte meg.

Chloe csak idegesen nézte őket, hátha valakinek az arcáról le tud valamit olvasni, de nem sokra ment vele.

-Hm… Rendben. –mondta Nate Roxanne-nak.

-Miről van szó? –kérdezte Chloe reménykedve.

-Mindjárt jövünk, ne tűnj el! –mondta Nate, majd Roxanne-nal együtt elteleportált.

-Ez nem lehet igaz… minek kellett megszólalnom?! –akadt ki Chloe, miután ráeszmélt, hogy egyedül maradt. Unalmában leült az üres ház lépcsőjére és bámulta a csillagokat.

Teljesen belemerült a csillagképek nézegetésébe, amikor hirtelen két villanás következtében megjelent Nate és Roxanne.

-Egész hamar visszaértünk… -mondta Roxanne, miközben az óráját nézte.

-Pedig Franciaország nincs is olyan közel… -tette hozzá Nate.

-Akkor most megyünk vissza a múltba? –kérdezte Chloe.

-Igen… -mondta Nate egy sóhajtás után.

-Visszamegyünk és utána? Örülünk, hogy élünk, vagy hárman letámadjuk a Főnixet vagy Mephalát, vagy mi lesz?

-Lesz ami lesz… Nem tudom mi lesz… -mondta Nate. –Nem is akarom tudni, de muszály…

-Úgy emlékszem, azt mondtad, hogy a Sötét Főnix valamilyen érzelmi sokk hatására „szabadult ki”? –kérdezte Roxanne.

-Igen, ha jól tudom akkor Scottal történt valami…

-Akkor egyszerű a dolog. –mosolyodott el Roxanne.

-Ha neked ez egyszerű… -mondta gúnyosan Chloe.

-Mégpedig az. Mivel Mephalát a Főnix idézte meg. De ha megakadályozzuk, hogy a Sötét Főnix visszatérjen, ahhoz azt kell kideríteni, hogy mi történt Scottal, és ezt kell megakadályozni… Egyből nem olyan bonyolult a dolog… És ha Mephalát senki sem idézi meg, akkor ő sem tudja a hatalma alá vonni a barátaitokat. –magyarázta Roxanne a tervét.

-Hogy ez nekem nem jutott eszembe… -csapott a homlokára Nate.

-Így már egész egyszerű… mint egy „sima” kis küldetés… Viszont ha elrontjuk…

-Nem rontjuk el, indulás! –mondta Nate, majd mindhárman elteleportáltak.

Amikor megérkeztek a múltba, semmi különöset nem láttak… Amikor viszont elkezdtek nyomok után kutatni és eljutottak az intézetig…

Amikor beléptek az intézetbe, első látásra kihaltnak tűnt a hatalmas épület, ám amikor amikor az első helységbe benéztek… Mindenki, aki a szobában volt, mozdulatlanul feküdt a földön…

-Jézusom… -mondta Roxanne.

-A helyzet találó, a vallás már nem annyira… -mondta Nate. Odalépett az egyik eszméletlenül fekvő ember mellé, majd letérdelt. –Még él… csak alszik… ahogy a többiek is… -nézett körül a szobában.

-Ki lehetett az? –kérdezte Chloe, de a két időutazó csak tanácstalanul néztek egymásra.

-Megnézem, hátha találok néhány nyomot… -mondta Roxanne, majd elkezdte átvizsgálni a szobát…

Chloe ezalatt elment, hogy körülnézzen…

-Az egész épületben, mindenki eszméletlen. –mondta, amikor visszajött.

-Van néhány macskaszerű karmolásnyom az ajtón, emellett találtam valamit, de nem tudom, hogy hasznát tudjuk-e venni. –mondta Roxanne, majd felmutatta a kis fémpengét a többieknek…