-Valahogy be kéne jutnom a műtőbe, minél előbb… -idegeskedett Matt, de a többiek tanácstalanul néztek rá.

Ezek után úgy döntött, inkább elmegy sétálni egy kört a kórházban, úgy gyorsabban telik az idő, mint ha csak egy helyben ülne egész idő alatt. Az egyik folyosón bóklászott, amikor valaki berántotta az egyik elhagyatottabb mellékfolyosóra. Matt értelmetlenül nézett az előtte álló orvosra, aki valahonnan ismerős volt neki.

-Én vagyok az! –szólalt meg Roxanne, miután leházta az arcáról az orvosi maszkot.

-Hogy kerülsz ide? –kérdezte Matt döbbenten, majd néhány másodperccel később miután a lány nem válaszolt, hozzá tette: -Hülye kérdés volt.

-Az… Egyébként meg Nate teleportáló kütyüje adott le néhány vészjelzést, és amikor megpróbáltam üzenni neki, nem jelzett vissza, és mivel egy ismerőst se találtam elkezdtem nyomozni. De most az a lényeg, hogy valahogy bejuss a műtőbe, úgyhogy először legalább egy köpenyt meg ilyen orvosi maszkot be kell szerezni, hogy hasonlíts egy orvosra. –hadarta Roxanne, majd karon ragadta Matthew-t és elindultak az egyik orvosi szoba felé. Pár perccel később már a műtő felé tartottak, mindketten orvosnak öltözve.

Amikor beléptek a műtőbe, minden szem rájuk szegeződött, majd az egyik segéd elmosolyodott, és megkérdezte:

-Most, hogy végre ideért, doktorúr, kezdhetjük?

-Ööö… Persze. –mondta Matt, majd ijedten Roxanne-re pillantott. –Most mi legyen?

-Találj ki valamit… -mondta ijedten Roxanne. –Nézd meg, hogy mi történt a lábával, és közben gyógyítsd meg, vagy nem tudom… Valamit találj ki…

Ebben a pillanatban újra kinyílt a műtő ajtaja és belépett rajta az igazi orvos.

-Ööö… Elkezdték nélkülem? –lepődött meg Randy.

-Micsoda? –síkított fel halkan az egyik nővér –Akkor most melyikük fogja a műtétet csinálni? –mutattot először Mattre, majd Randyre.

-Természetesen én –mondta Randy, majd odament Natehez –Megkérdezhetem maga kicsoda, és mit akar itt? –fordult Randy Matthez.

-Ízé… Én egy medikus vagyok –jutott hirtelen Matt eszébe.

-És a neve? –kérdezgette tovább Randy.

-M..-kezdte volna a fiú, de Roxanne oldalba bökte, elvégre Randy Jean egyik barátja – Michael –mondta végül Matt, mert jobb nem jutott eszébe.

-Nos Michael. Akkor akár segíthet is. Csak egy egyszerű felnyitást kell csinálni. A jobb térd külső részére egy kb. 10 centis nyílást, tessék –mondta Randy majd Matt kezébe nyomta a szikét. Matt nem tudta most mit csináljon ezért odament Nate térdéhez majd amikor nem figyeltek neki állt meggyógyítani, már majdnem végzet amikor Randy megint felé fordult.

-Na gyerünk mi lesz?!

-Doktor úr… Biztos, hogy ez szükséges? –kérdezte Matt óvatosan.

-Persze. Nézze csak a röngen felvételeket –mutatott Randy a képernyőre.

-Maga meg nézze meg a fiú lábát –kérte Matt, és remélte sikerült meggyógyítania testvérét. Ebben a pillanatban Nate magához tért, és egy lendülettel fel is ült.

-Hol vagyok? –kérdezte értetlenül. Mindenki felé fordult.

-Jó reggelt. Randy Phifer vagyok. Kérem próbálja meg mozgatni a jobb lábát, úgy, hogy a térde is mozogjon. Nate erre felhúzta a lábát.

-Fáj? –kérdezte Randy.

-Egy nagyon apró kis fájás van, mint egy zúzódásnál –mondta Nate, és közben Matt tekintetét kereste, mert felismerte bátyját.

-Ez lehetetlen –suttogta Dr. Phifer, majd kiment a műtőből. Ahogy kilépett az ajtón, az első ember, akivel szembe találkozott, Jean volt. Elmagyarázta neki, hogy milyen hihetetlen dolog történt a műtőben, mire Jean elmosolyodott.

-Mi olyan mulatságos ezen? –kérdezte Randy.

-Semmi, semmi… -mondta Jean, majd elindult, hogy megkeresse a fiatalokat, ám amikor benyitott a szobába, senki sem volt ott, ezért visszament a többiekhez és elmagyarázta nekik is, hogy mi történt. Ezután elindultak, hogy megkeressék őket, de sehol sem találták őket a kórházban, és a telefonhívásokra sem válaszoltak.

Már kezdett sötétedni, mire felhagytak a kereséssel, és mindenki hazament. Amikor Jean benyitott a nappalijukba, egyből feltűnt neki a dohányzóasztalon lévő papírdarab. Odament, hogy megnézze, mi az, majd amikor Scott is bement a lakásba, hangosn felolvasta a rövid kis üzenetet:

„Közbejött egy sürgős elintéznivaló, ezért elugrottunk a könyvtárba.
Ui.: Nem tudom, hogy mikor végzünk a kereséssel… Nate”

-Hánykor is zár a könyvtár?

-Este 7-kor, de miért? –kérdezte Jean.
-Nézz az órára… -mondta Scott.

-Pár perc múlva 9… Ez nem lehet igaz! Csak nem betörtek?! Mi lehet ilyen fontos, hogy nem ért rá holnapig? –dühöngött Jean, majd telekinetikusan kicsapta a bejárati ajtót és visszamentek a kocsihoz.
Amikor megállt az autó a könyvtár előtt, ami látszólag teljesen kihalt volt… nem világítottak bentről lámpák, semmi mozgást nem lehetett érzékelni.

-Biztos, hogy erről a könyvtárról van szó? –kérdezte Scott.

-Valami azt súgja, hogy igen… -mondta Jean, majd elindult a bejárat felé… Amikor odaért az ajtóhoz, hirtelen megtorpant, majd óvatosan megfogta a kilincset és lenyomta… mire az ajtó kinyílt…
Telepatikusan üzent Scottnak, hogy jó irányban haladnak, majd amikor benézett az ajtón, egy sötét árnyat látott elsuhanni a folyosó végén. Hirtelen megtorpant, de utána vett egy nagy lélegzetet, majd elindult az árny után… Amikor a folyosó végére ért, bekanyarodott jobbra, az árny útját követve… újabb folyosó következett, aminek a végén egy nagy ajtó fogadta… benézett a kulcslyukon, majd észrevette, hogy odaben néhány elemlámpa világít… Ezután óvatosan benyitott, mire az ajtó hangos nyikorgás közepette kinyílt…
-Anya?! Mit keresel itt? –kérdezte Matt egy halom kriptográfiai könyvvel a kezében.
-Nem mit, hanem kit… vagyis pontosabban kiket! Mégis hogy képzeltétek, hogy csak úgy eltűntök, majd betörtök a könyvtárba? –kérdezte mérgesen Jean.

-Bocsánat… -mondta Nate, miközben lepakolt néhány régi könyvet az egyik íróasztalra… de nem várhattunk… Hol is van az üzenet?
-Milyen üzenet? –kérdezte Scott, aki szintén ekkor lépett be az ajtón.

-Itt van… -nyújtotta oda a papírdarabot Roxanne.
-Ez lenne az? –kérdezte Jean, miközben a papírlapon lévő betűhalmazt nézte:

EAYYEEMLAALEÖEEUTAANLÉSEZZTTETEJTŐT

ZKFEZTIHRNAGZTLLÁIZAEGZTVÉÉÖZATEISK

CEILTÉVAOVKYÜEÁJRTTZNGÖKELRRÁLESAIO

SGGMESEMSAIKLKRASÁELSELVEAEESLBLÍZÁT

-Nem lehet, hogy valaki csak egyszerűen tréfának szánta a dolgot? Ha semmi értelme az egésznek? –kérdezte Jean, majd visszaadta Roxanne-nak a lapot, aki tovább próbálkozott a megfejtéssel.
-Még alig 1-2 órája kezdtünk el keresgélni, ilyen hamar nem fogom feladni. –jelentette ki Nate. –Kell, hogy legyen valami értelme…

-Nem lenne egyszerűbb elvinni egy kriptográfushoz? –jegyezte meg Scott.

-Én kriptográfusnak készülök, szinte mindent megpróbáltam amit tudok, mégsem jött ki sehogyan sem egy értelmes üzenet. Semmi matematikai összefüggés… Még esetleg pár egyszerűbb dolgot lehetne megnézni, például tükörírás, de ahogy ránézek, az kizárt; azt is próbáltuk, hogy a sorokban értelmes szavakat keresni, és ezekből összeállítani az üzenetet, netán megkavarni a betűket, és így kijön-e az értelmes megfejtés… de ez is rengeteg időbe telik… vagy esetleg… Ó, hogy pont erre nem gondoltam! –cspott a homlokára Roxanne, majd elővett egy új lapot és gyorsan írni kezdett.

-Mire? –kérdezte Nate, majd odament és megnézte.
-A fésűs módszer egyik változata. –válaszolt Roxanne mosolyogva, de a többiek nem nagyon értették, hogy ez mi akar lenni. –Függőlegesen kell olvasni a sorokat…
Pár perc múlva már teljesen megfejtették az üzenetet majd elolvasták…
-Szerintem szólnunk kéne a többieknek… -mondta Nate, miután mindenki elolvasta az üzenetet, részben őket is érinti a dolog…

-Szerintem inkább várjuk meg a reggelt, nem hiszem, hogy sokan repesnének az örömtől, ha az éjszaka közepén felébresztenék… -szólt közbe Jean majd az órára mutatott.

-Rendben… -egyezett bele Nate.

Másnap reggel első dolguk volt körbetelefonálni az ismerősök között, s amikor mindenki jelen volt, elmesélték, hogy hogyan bukkantak rá az üzenetre… majd mindenkinek megmutatták az üzenetet:

EAYYEEMLAALEÖEEUTAANLÉSEZZTTETEJTŐT

ZKFEZTIHRNAGZTLLÁIZAEGZTVÉÉÖZATEISK

CEILTÉVAOVKYÜEÁJRTTZNGÖKELRRÁLESAIO

SGGMESEMSAIKLKRASÁELSELVEAEESLBLÍZÁT

-Hm, ez egy kicsit meredek így, nem gondoljátok? –kérdezte Tina, miközben a lapot böngészte.

-Sikerült megfejteni… Igaz nem volt könnyvű, mivel pár helyen félregépeltek De a megfejtés 100%, hogy valami hasonló… Viszont nem hiszem, hogy örülni fogtok… -mondta Roxanne.

-És mi lenne a megfejtés? –kérdezte türelmetlenül Chloe, mire elővették a megfejtést:

EZ CSAK EGY FIGYELMEZTETÉS, MIVEL HAMAROSAN

 VALAKI, EGY KÖZÜLETEK ELÁRULJA TÁRSAIT,

AZTÁN AZ ELLENSÉGGEL SZÖVETKEZVE AZ ÉLETÉRE TÖR,
EZÁLTAL BETELJESÍTI AZ ŐSI ÁTKOT.

-Szóval ez lenne a vég? –kérdezte Chloe vigyorogva, miután elolvasta…
-A vég? Nem… ez még csak a kezdet… -mondta Nate.